Files
2022-01-07 19:57:57 +01:00

1722 lines
92 KiB
TeX
Raw Blame History

This file contains ambiguous Unicode characters

This file contains Unicode characters that might be confused with other characters. If you think that this is intentional, you can safely ignore this warning. Use the Escape button to reveal them.

\documentclass[12pt,margin=0px]{article}
\usepackage[a4paper, margin=1in]{geometry}
\usepackage[export]{adjustbox}
\usepackage[magyar]{babel}
\usepackage[normalem]{ulem}
\usepackage[utf8]{inputenc}
\usepackage{amsmath}
\usepackage{amssymb}
\usepackage{bigints}
\usepackage{enumitem}
\usepackage{fancyhdr}
\usepackage{fancybox}
\usepackage{float}
\usepackage{fontawesome}
\usepackage{makecell}
\usepackage{pgfplots}
\usepackage{textcomp}
\newcommand\ddfrac[2]{\frac{\displaystyle #1}{\displaystyle #2}}
\DeclareMathOperator\arcsinh{arcsinh}
\DeclareMathOperator\arccosh{arccosh}
\DeclareMathOperator\sh{sinh}
\DeclareMathOperator\ch{cosh}
\geometry{
a4paper,
total={170mm,257mm},
left=20mm,
right=20mm,
top=20mm,
bottom=20mm
}
\setlist[itemize,1]{label=$\bullet$}
\setlist[itemize,2]{label=$\circ$}
\setlist[itemize,3]{label=$\centerdot$}
\setlist[itemize,4]{label=$\cdot$}
\pagestyle{fancy}
\newcommand\blfootnote[1]{%
\begingroup
\renewcommand\thefootnote{}\footnote{#1}%
\addtocounter{footnote}{-1}%
\endgroup
}
\renewcommand{\figurename}{ábra}
\newenvironment{tetel}[1]{\paragraph{#1 \\}}{}
\newcommand{\N}{\mathbb{N}}
\newcommand{\Z}{\mathbb{Z}}
\newcommand{\R}{\mathbb{R}}
\newcommand{\Q}{\mathbb{Q}}
\newcommand{\C}{\mathbb{C}}
\makeatletter
\renewcommand\paragraph{%
\@startsection{paragraph}{4}{0mm}%
{-\baselineskip}%
{.5\baselineskip}%
{\normalfont\normalsize\bfseries}}
\makeatother
\useunder{\uline}{\ul}{}
\fancyhead{}
\cfoot{2. tétel | \thepage. oldal}
\renewcommand{\headrulewidth}{0pt}
\renewcommand{\footrulewidth}{0.4pt}
\tikzset{declare function={y(\x)=\x^2;},
plot fill/.style={fill=white!75},
plot/.style={draw=black!80, thick},
bar/.style={fill=cyan, draw=white, thick},
marking/.style={fill=cyan!50!black, draw=cyan!50!black},
axis/.style={thick, draw=black!65, stealth-stealth}
}
\begin{document}
\thispagestyle{fancy}
\hyphenation{oddword}
\uchyph=0
{\Large\bfseries\noindent 2. Differenciál- integrálszámítás} \\
\section*{Jacobi-mátrix, gradiens, parciális derivált}
\subsection*{Parciális derivált}
\noindent Legyen $f: \mathbb{R}^2 \to \mathbb{R}$ függvény. Tekintsük az értelmezési tartomány egy $a = (x, y) \in int D_f$ belső pontját. Fektessünk az $a$ ponton az $x$ tengellyel párhuzamos egyenest, ennek egy pontja
\[
(x + t, y) \qquad t \in \mathbb{R}
\]
lesz, majd vegyük a függvény értékeit ezekben a pontokban: $f(x + t, y)$. \\
\noindent Ekkor egy $\phi: \mathbb{R} \to \mathbb{R},\ \phi(t) := f(x + t, y)$ függvényt értelmeztünk, a képe egy, a felületen futó görbe ($\ref{fig:imder}$. ábra).
\begin{figure}[H]
\centering
\includegraphics[width=0.6\linewidth]{img/imderv.png}
\caption{}
\label{fig:imder}
\end{figure}
\noindent Azt mondjuk, hogy az $f$ függvény az $(x,y)$ pontban az első változó szerint parciálisan differenciálható, ha $\phi$ differenciálható a $t = 0$ pontban. Ha $\phi \in D[0]$, akkor az $f$ első változó szerinti parciális deriváltja az $(x,y)$ pontban legyen a $\phi'(0)$, azaz
\[
\partial_{1}f(x,y) = \lim\limits_{t \to 0}\ddfrac{f(x + t, y) - f(x,y)}{t}
\]
lesz ez a parciális derivált.\\
\noindent Látható, hogy az első változó szerinti parciális deriválhatóság csak a felületi görbe simaságát jelenti a $t = 0$ pontban, és a $\boldsymbol{\partial_{1}f(x, y)}$ \emph{ennek a felületi görbének a meredekségét adja}. Az is leolvasható, hogy
\[
\ddfrac{f(x + t, y) - f(x,y)}{t} \approx \partial_1 f(x,y),\quad \text{ha}\ t \approx 0
\]
ami úgy is olvasható, hogy csupán az első tengely irányába kimozdulva az $(x, y)$ pontból
\[
f(x + t, y) \approx f(x,y) + \partial_{1}f (x, y) \cdot t,\quad \text{ha}\ t \approx 0
\]
Az előzőeknek megfelelően, ha az $(x, y)$ ponton át az $y$ tengellyel párhuzamos egyenest veszünk fel, akkor is kapunk egy $\psi : \mathbb{R} \to \mathbb{R},\ \psi := f(x, y + t)$ felületi görbét.\\
\noindent Ha $\psi \in D[0]$, akkor az $f$ második változója szerint parciálisan differenciálható az $(x, y)$ pontban, és
\[
\partial_2 f(x, y) := \psi'(0) := \lim\limits_{t \to 0} \ddfrac{f(x, y + t) - f(x, y)}{t}
\]
lesz az $f$ második változó szerinti parciális deriváltja az $(x,y)$ pontban. Az előzőkhez hasonló a $\partial_2 f(x, y)$ jelentése is.\\
\noindent Gyakran használják még a $\partial_1 f(x, y)$ helyett a $\ddfrac{\partial{f}}{\partial{x}}(x, y),\ f'_{x}(x, y)$ és a $D_1 f(x, y)$ jelöléseket is. Ennek megfelelően a $\partial_2 f(x, y)$ helyett használt jelölések is.\\
\noindent Megfigyelhető, hogy az $f$ első változó szerinti parciális deriválhatóságánál a második koordináta, az $y$ nem változik, állandó marad. Ez indokolja, hogy ha egy tetszőleges $(x, y)$ pontban akarjuk például az
\[
f(x,y) := x^2y^3 + 2x + y \qquad (x,y) \in \mathbb{R}^2
\]
függvény első változó szerinti parciális deriváltját kiszámítani az $(x,y)$ pontban, akkor a deriválás során az $y$ konstansnak számít, tehát
\[
\partial_1 f(x,y) = 2xy^3 + 2 + 0 \qquad (x,y) \in \mathbb{R}^2
\]
Ugyanígy a második változó szerinti parciális deriválás során $x$ számít konstansnak tehát
\[
\partial_2 f(x, y) = x^{2}3y^{2} + 1 \qquad (x,y) \in \mathbb{R}^2
\]
\paragraph*{Derivált mátrix}
\noindent Most foglalkozzunk a differenciálhatóság fogalmának olyan kialakításával, amely valódi általánosítása a valós-valós függvény differenciálhatóságának.\\
\noindent Legyen $f: \mathbb{R}^2 \to \mathbb{R},\ (x,y) \in int D_f$.
\noindent Azt mondjuk, hogy $f$ \textbf{\emph{differenciálható}} az $(x,y)$ pontban, ha van olyan $A_1, A_2 \in \mathbb{R}$ és olyan \\
$\alpha: \mathbb{R}^2 \to \mathbb{R}$ függvény, hogy minden olyan\\
$h = (h_1, h_2) \in \mathbb{R}^2$ vektorra, amelyre $(x + h_1, y + h_2) \in D_f$, teljesül, hogy
\[
f(x + h_1, y + h_2) - f(x,y) = A_1h_1 + A_2h_2 + \alpha(h_1, h_2)
\]
és
\[
\lim\limits_{h \to 0} \ddfrac{\alpha(h)}{\Vert h \Vert} = 0
\]
\noindent A $\lim\limits_{h \to 0} \ddfrac{\alpha(h)}{\Vert h\Vert} = 0$ az $\alpha(h)$ maradéktag "kicsiségére" utal. Nyilván $\lim\limits_{h \to 0} \alpha(h) = 0$ is igaz, de ha $\alpha(h)$ értékeit elosztjuk a $\Vert h\Vert \approx 0$ kicsi számmal, akkor ezzel "felnagyítjuk" az $\alpha(h)$ értékeit, így ha még ez a hányados is $0$-hoz tart, akkor $\alpha(h)$ igazán "kicsi".\\
\noindent Amikor a $h := (h_1, 0)$ alakú, akkor átrendezés és határértékképzés után
\[
\lim\limits_{h_1 \to 0} \ddfrac{f(x + h_1, y) - f(x ,y)}{h_1} = \lim\limits_{h_1 \to 0}\left(A_1 + \ddfrac{\alpha(h_1, 0)}{|h_1|} \right) = A_1
\]
amely azt jelenti, hogy ha $f$ differenciálható az $(x, y)$ pontban, akkor $A_1$ csak $\partial_1 f(x, y)$ lehet.\\
\noindent A $h := (0, h_2)$ alakú vektorokra pedig az adódnak, hogy $A_2$ csak $\partial_2 f(x, y)$ lehet. Így ha $f$ differenciálható az $(x, y)$ pontban, akkor a függvény $f(x + h_1, y + h_2) - f(x, y)$ megváltozása jól közelíthető a
\[
\partial_1 f(x, y)h_1 + \partial_2 f(x, y)h_2
\]
"lineáris" függvénnyel, sőt az elkövetett hiba, az $\alpha(h_1, h_2)$ elhanyagolhatóan kicsi: még a felnagyított $\ddfrac{\alpha(h)}{\Vert h\Vert}$ hányados is 0-hoz közeli, ha $\Vert h \Vert$ kicsi.\\
\paragraph*{Differenciálhatóság $\mathbb{R}^2 \to \mathbb{R}$}
\noindent Mátrixokat felhasználva az $f$ differenciálhatósága azt jelenti, hogy van olyan $\alpha: \mathbb{R}^2 \to \mathbb{R}$ függvény, hogy
\[
f(x + h_1, y + h_2) - f(x, y) = \Big[\partial_1 f(x,y)\ \partial_2 f(x, y)\Big]\left[\begin{array}{c} h_1 \\ h_2 \end{array}\right] + \alpha(h_1, h_2)
\]
és
\[
\lim\limits_{h \to 0} \ddfrac{\alpha(h)}{\Vert h \Vert} = 0
\]
\noindent Az $f$ differenciálhatóságát az $(x,y) \in int D_f$ pontban jelölje $f \in D[(x,y)]$, és az $f$ deriváltja ebben a pontban
\[
f'(x,y) := \Big[\partial_1 f(x,y)\ \partial_2 f(x, y)\Big] \in \mathbb{R}^{1 \times 2}
\]
\noindent Ha $f \in D[(x,y)]$, akkor $f \in \mathcal{C}[(x,y)]$.\\
\paragraph*{Differenciálhatóság $\mathbb{R}^n \to \mathbb{R}$}
\noindent A kétváltozós függvényre kialakított fogalmakat minden nehézség nélkül általánosíthatjuk a sokváltozós függvényekre is.
\noindent Legyen $f: \mathbb{R}^{n} \to \mathbb{R},\ x = \Big(x_1, x_2, \ldots, x_i, \ldots, x_n\Big) \in int D_f$.
\[
\partial_{i} f(x) := \lim\limits_{t \to 0}\ddfrac{f(x_1, x_2, \ldots, x_{i} + t, \ldots, x_n) - f(x_1, x_2, \ldots, x_i, \ldots, x_n)}{t}
\]
az $f$ $i$-edik változó szerinti parciális deriváltja.\\
\noindent Az $f: \mathbb{R}^{n} \to \mathbb{R}$ függvényt az $x \in int D_f$ pontban \emph{differenciálható}nak nevezzük, ha létezik olyan
\[
A := \Big[A_1\ \ A_2\ \ \ldots\ \ A_n\Big] \in \mathbb{R}^{1 \times n}
\]
és létezik olyan $\alpha:\mathbb{R}^{n} \to \mathbb{R}$ függvény, hogy minden $h \in \mathbb{R}^{n}$ vektorra
\[
f(x + h) - f(x) = Ah + \alpha(h),\ \text{ahol}\ \lim\limits_{h \to 0} \ddfrac{\alpha(h)}{\Vert h \Vert} = 0
\]
Itt is igaz, hogy $A_i = \partial_i f(x),\ i = 1, 2, \ldots, n$. Ha $f \in D[x]$, akkor
\[
f'(x) = \Big[\partial_1 f(x)\ \ \partial_2 f(x)\ \ \ldots\ \ \partial_n f(x)\Big]
\]
\paragraph*{Differenciálhatóság $\mathbb{R}^n \to \mathbb{R}^k$}
\noindent Legyen $f:\mathbb{R}^n \to \mathbb{R}^k,\ x \in \int D_f$. Az $f$ függvény differenciálható az $x$ pontban, ha létezik olyan $A \in \mathbb{R}^{k \times n}$, és van olyan $\alpha: \mathbb{R}^{n} \to \mathbb{R}^{k}$ függvény, hogy minden $h \in \mathbb{R}^n$ esetén
\[
f(x + h) - f(x) = Ah + \alpha(h),\ \text{ahol}\ \lim\limits_{h \to 0} \ddfrac{\alpha(h)}{\Vert h \Vert} = 0
\]
Most $A_{ij} = \partial_{j}f_i(x)$, és így
\[
f'(x) = \left[
\begin{array}{cccc}
\partial_1f_1(x) & \partial_2f_1(x) & \ldots & \partial_nf_1(x) \\
\partial_1f_2(x) & \partial_2f_2(x) & \ldots & \partial_nf_2(x) \\
\vdots & \ldots & \ddots & \vdots \\
\partial_1f_k(x) & \partial_2f_k(x) & \ldots & \partial_nf_k(x) \\
\end{array}
\right] \in \mathbb{R}^{k \times n}
\]
az $f$ deriváltja az $x$ pontban, ezért \textbf{\emph{Jacobi-mátrix}}nak is nevezik.\\
\paragraph*{Grádiens}
\noindent k = 1 esetén $f:\mathbb{R}^n \to \mathbb{R}$ az $f'(a) \in \mathbb{R}^{1 \times n}$ sormátrix helyett a $grad f(a) := \big(f'(a)\big)^{T}$ vektort használják, azaz
\[
grad f(a) = \left[
\begin{array}{c}
\partial_1 f(a) \\
\partial_2 f(a) \\
\vdots \\
\partial_n f(a) \\
\end{array}
\right]
\]
\noindent Tehát ebben az esetben az $f'(a)$ Jacobi-mátrix tekinthető egy $\R^n$-beli vektornak, amit az $f$ függvény $a$-beli \textbf{\emph{gradiensének}} nevezünk. \\
\noindent Ha $ D := \Big\{a \in D_f : f\in D[a] \Big\} $, akkor az
\begin{align*}
x \mapsto \textrm{grad}f(x) \in \R^n \quad (x \in D)
\end{align*}
függvényt az $f$ függvény \textbf{\emph{gradiens}}ének nevezzük, és grad$f \in \R^n \rightarrow \R^n$ jelöljük.\\
\paragraph*{Gradiens mint Jacobi-mátrix sora}
\noindent Legyen $1 \leq n, m \in \mathbb{N}$. Az $f = \big(f_1, \ldots, f_m\big) \in \R^n \rightarrow \R^m$ függvény akkor és csak akkor differenciálható az $ a \in intD_f$ helyen, ha minden $ i = 1, \ldots, m $ esetén az $f_i \in \R^n \rightarrow \R$ koordináta-függvény differenciálható az $a$-ban.\\
\noindent Ha $f\in D[a]$, akkor az $f'(a)$ Jacobi-mátrix a következő alakú:
\begin{align*}
f'(a) =
\begin{bmatrix}
\textrm{grad}f_{1}(a) \\
\textrm{grad}f_{2}(a) \\
\vdots \\
\textrm{grad}f_{m}(a) \\
\end{bmatrix}
\end{align*}
\newpage
\paragraph*{Differenciálhatóság és parciális differenciálhatóság}
\begin{itemize}
\item Differenciálhatóság $\Rightarrow$ parciális differenciálhatóság \\
$ 1 \leq n \in \mathbb{N}, \ h : \R^n \rightarrow \R, $ és $h\in D[a] \ (a \in D_h) $ \\
$\Rightarrow \forall i = 1,\ldots,n$ : a $h$ függvény $i$-edik változó szerint parciálisan differenciálható az $a$ pontban, és
\begin{align*}
\textrm{grad} h(a) = \big(\partial_1h(a), \ldots, \partial_nh(a)\big)
\end{align*}
\item Differenciálhatóság $\Leftarrow$ parciális differenciálhatóság \\
\noindent \textbf{Tétel}. Ha $f:\mathbb{R}^{n} \to \mathbb{R}^{k}$ és $\exists K(x) \subset D_f$, hogy
\[
\forall i = 1, \ldots, n\ \text{és}\ \forall j = 1, \ldots, k\ \text{esetén}\ \partial_i f_j \in \mathcal{C}\big[K(x)\big] \Rightarrow f \in D[x]
\]
\end{itemize}
% \subsection*{Jacobi-mátrix, gradiens}
% \begin{description}
% \item[Differenciálhatóság] \hfill \\
% $ 1 \leq n, m \in \mathbb{N}, \quad 1 \leq p,q \leq +\infty,$
% $ (\R^n, \lVert . \rVert_p)$ és $ (\R^m, \lVert . \rVert_q)$ normált terek
% $ f \in \R^n \rightarrow \R^m, \ a \in intD_f $
%
% Az $f$ függvény differenciálható az $a$ pontban ($ f\in D[a]$) , ha\\
% létezik olyan $ L \in L(\R^n, \R^m)$ korlátos lineáris leképezés és olyan $ \eta \in \R^n \rightarrow \R^m $ függvény, hogy :
% \begin{align*}
% f(a+h)-f(a) = L(h)+\eta(h)\cdot \lVert h\rVert_p \quad ( h \in \R^n, a+h \in D_f)
% \end{align*}
% ahol
% \begin{align*}
% \eta(h) \longrightarrow 0 \quad (\lVert h\rVert_p \rightarrow 0)
% \end{align*}
%
% Más szóval:
%
% \[ \dfrac{f(a+h)-f(a)-L(h)}{\lVert h\rVert_p} \longrightarrow 0 \quad (\lVert h\rVert_p \rightarrow 0)\]
% \\\\
% Amennyiben $\forall a\in intD_f : f\in D[a] $, akkor az $f$ differenciálható ($f \in D$)
% \\\\
% \textit{
% Megjegyzés:\\
% A $ \mathbb{K}$ test feletti $ (X, \lVert.\rVert_\bigstar )$, $ (X, \lVert.\rVert_\heartsuit )$ normált terek közötti folytonos leképezés, korlátos lineáris leképezés, ha
% \begin{itemize}
% \item lineáris, azaz
% \begin{align*}
% f(x+\lambda y) = f(x) + \lambda f(y) \quad (x,y \in X, \lambda \in \mathbb{K})
% \end{align*}
% \item korlátos, azaz
% \begin{align*}
% \exists M \geq 0 : \lVert f(x) \rVert_\heartsuit \leq M\lVert x \rVert_\bigstar \quad (x \in X)
% \end{align*}
% \end{itemize}
% }
% \item[Derivált] \hfill \\
% $f\in\R^n\rightarrow\R^m $ függvény differenciálható egy $a\in intD_f$ pontban \\
% $ \Rightarrow \exists! L\in L(\R^n,\R^m)$ korlátos lineáris leképezés
% Ezt az egyértelműen létező $L \in L(\R^n,\R^m) $ korlátos lineáris leképezést az $f$ függvény $a$ pontbeli deriváltjának nevezzük, és $f'(a)$ szimbólummal % jelöljük.
% \item[Jacobi-mátrix] \hfill \\
% Az előzőekben szereplő $L := f'(a) $ korlátos lineáris leképezéshez $ \exists!A\in\R^{m\times n}$ mátrix, melyre:
% \begin{align*}
% L(x) = Ax \quad (x\in\R^n)
% \end{align*}
% Ezért:
% $ f'(a) := A $\\
% az $f$ függvény $a$-beli deriváltja vagy derivált mátrixa, más néven Jacobi-mátrixa.
% \item[Gradiens] \hfill \\
% $m = 1$ esetén : $ f \in \R^n \rightarrow \R $
% \begin{align*}
% \textrm{grad}f(a) := f'(a) \in \R^{1\times n} \approx \R^n
% \end{align*}
% \item[Gradiens mint Jacobi-mátrix sora] \hfill \\
% Legyen $1 \leq n, m \in \mathbb{N}$. Az $f = (f_1, \ldots, f_m) \in \R^n \rightarrow \R^m$ függvény akkor és csak akkor differenciálható az $ a \in intD_f$ helyen, ha minden $ i = 1, \ldots, m $ esetén az
% $f_i \in \R^n \rightarrow \R$ koordináta-függvény differenciálható az $a$-ban.
% Ha $f\in D[a]$, akkor az $f'(a)$ Jacobi-mátrix a következő alakú:
% \begin{align*}
% f'(a) =
% \begin{bmatrix}
% \textrm{grad}f_{1}(a) \\
% \textrm{grad}f_{2}(a) \\
% \vdots \\
% \textrm{grad}f_{m}(a) \\
% \end{bmatrix}
% \end{align*}
% \end{description}
% \subsection*{Parciális derivált}
% \begin{description}
% \item[Definíció] \hfill \\
% Tekintsük a $ h \in \R^n \rightarrow \R $ függvényt és az $a = (a_1, \ldots , a_n) \in D_h $ vektort. Legyen
% \begin{align*}
% D_{h,i}^{(a)} := \Big\{t \in \R : (a_1, \ldots, a_{i-1}, t, a_{i+1}, \ldots, a_n) \in D_h\Big\} \quad (i = 1,\ldots,n)
% \end{align*}
% És legyen:
% \begin{align*}
% h_{a,i} : D_{h,i}^{(a)} \rightarrow \R, \quad \textrm{ melyre: } \quad h_{a,i}(t) := h(a_1, \ldots, a_{i-1}, t, a_{i+1}, \ldots, a_n) \quad (t\in D_{h,i}^{(a)} )
% \end{align*}
% A $h_{a,i}$ parciális függvények mind egyváltozós valós függvények ($h_{a,i} \in \R \rightarrow\R $)
% A $ h $ függvény az $a$-ban $i$-edig változó szerint parciálisan deriválható, ha $ h_{a,i} \in D\Big\{a_i\Big\} $. Ekkor:
% \begin{align*}
% \partial_ih(a) := h'_{a,i}(a_i)
% \end{align*}
% valós számot a $h$ függvény $a$-beli, $i$-edik változó szerinti parcális deriváltjának nevezzük.
% \item[Parciális derivált függvény] \hfill \\
% Tegyük fel, hogy az előző $h$ függvényre:
% \begin{align*}
% D_{h,i} := \Big\{a \in D_h : \textrm{létezik a } \partial_ih(a) \textrm{parciáis derivált}\Big\} \neq \emptyset \qquad (i=1,\ldots,n)
% \end{align*}
% Ekkor a
% \begin{align*}
% x \mapsto \partial_ih(x) \quad (x\in D_{h,i})
% \end{align*}
% függvényt a $h$ függvény $i$-edik változó szerinti parciális deriváltfüggvényének nevezzük, és a $\partial_ih$ szimbólummal jelöljük.
% \item[Differenciálhatóság és parciális differenciálhatóság] \hfill
% \begin{itemize}
% \item Differenciálhatóság $\Rightarrow$ parciális differenciálhatóság \\
% $ 1 \leq n \in \mathbb{N}, \ h \in \R^n \rightarrow \R, $ és $h\in D\{a\} \ (a \in D_h) $ \\
% $\Rightarrow \forall i = 1,\ldots,n$ : a $h$ függvény $i$-edik változó szerint parciálisan differenciálható az $a$ pontban, és
% \begin{align*}
% \textrm{grad}h(a) = (\partial_1h(a), \ldots, \partial_nh(a))
% \end{align*}
% \item Differenciálhatóság $\Leftarrow$ parciális differenciálhatóság \\
% $ 1 \leq n \in \mathbb{N}, \ h \in \R^n \rightarrow \R, $ és $ a \in intD_h $ \\
% Valamilyen $i = 1,\ldots,n$ esetén:
% \begin{itemize}
% \item Tetszőleges $ x \in K_r(a) $ ($r > 0$ alkalmas) helyen léteznek a $ \partial_jh(x)$ parciális deriváltak $ (i \neq j = 1,\ldots,n)$ és ezek folytonosak
% \item $\exists \ \partial_ih(a)$ parciális derivált
% \end{itemize}
% $\Rightarrow h\in D(a)$
% \end{itemize}
% \end{description}
\section*{Differenciálhatóság}
\noindent A differenciálhatóság a függvény simaságát jelenti. A differenciálható függvény folytonos, és nincs rajta törés, csúcs. A derivált lényegében annak a mértéke, hogy egy egyváltozós valós függvény görbéjéhez rajzolt érintője milyen meredek.\\
{\small
\noindent A deriváltból következtethetünk a függvény
\begin{itemize}
\item menetére (azaz, hogy monoton növekvő vagy monoton fogyó-e),
\item szélsőértékeire (lehet-e az adott pontban maximuma vagy minimuma),
\item grafikonjának görbületére (konvex vagy konkáv-e a függvénygörbe)
\item a növekedés mértékére (gyorsan változik-e a függvény vagy lassan)
\item a függvény közelítő értékére, lineárissal történő közelíthetőségére.
\end{itemize}
}
\ \\
\noindent \textbf{Definíció}. Legyen $A \subset \mathbb{R},\ a \in A$. Azt mondjuk, hogy $a$ \textbf{\emph{belső pontja}} az $A$ halmaznak, ha $\exists K(a)$, hogy $K(a) \subset A$. Jelölése: $int D_f$\\
\noindent Példa:\\
$A = [0,1]$, akkor $int A = (0,1)$. $A = (5,6]$, akkor $int A = (5,6)$. $A = \{2,3,4\}$, akkor $int A = \emptyset$.\\
\noindent Az $f \in \mathbb{R} \to \mathbb{R}$ függvény az $a \in int \mathcal{D}_f$ pontban \textbf{\emph{differenciálható}}, ha
\[
\exists\ \text{és véges a}\ \lim\limits_{h \to 0} \ddfrac{f(a + h)-f(a)}{h}\ \text{határérték.}
\]
\noindent Ezt a határértéket az $f'(a)$ szimbólummal jelöljük, és az $f$ függvény $a$ pontbeli deriváltjának (vagy differenciálhányadosának) nevezzük, azaz
\[
f'(a) = \lim\limits_{h \to 0} \ddfrac{f(a + h)-f(a)}{h}\quad \underset{(x = a + h)}{\equiv}\quad \lim\limits_{x \to a} \ddfrac{f(x) - f(a)}{x-a} = L \in \mathbb{R}
\]
\noindent Az $f'(a) = L \in \mathbb{R}$ számot az $f$ függvény $a$ pontbeli \textbf{\emph{differenciálhányados}}ának nevezzük.\\
\noindent Ha az $f$ függvény differenciálható az $a$ pontban, akkor ezt $f \in D[a]$ vagy $f \in D\{a\}$-val jelöljük.\\
\noindent \textbf{Tétel}. Ha $\boldsymbol{f \in D[a] \Rightarrow f \in C[a]}$. Fordítva nem igaz!\\
\noindent A tétel azt mondja ki, hogy az $a$ pontbeli folytonosság a függvény $a$ pontbeli differenciálhatóságának szükséges feltétele.\\
\noindent \textbf{Elemi függvények deriváltja}
\begin{center}
\renewcommand{\arraystretch}{1.5}
$\begin{array}{l|l}
(e^x)' = e^{x} & f'(x) = 0\ (x \in \mathbb{R}) \\ \hline
(x^{n})' = n \cdot x^{n-1},\ \text{ha}\ n \in \mathbb{Z}^{+} & (a^{x})' = a^{x} \cdot \ln a,\ \text{a}\ a > 0 \\ \hline
(\sin x)'= \cos x & (\cos x)'= -\sin x \\ \hline
(\sinh x)' = \cosh x & (\cosh x)' = \sinh x \\ \hline
(\ln x)' = \ddfrac{1}{x},\ \text{ha}\ x > 0 & \log_{a}x = \ddfrac{1}{x} \ddfrac{1}{\ln a} \\ \hline
(\arctan x)' = \ddfrac{1}{1 + x^2} & (\arcsin x)' = \ddfrac{1}{\sqrt{1 - x^2}} \\ \hline
(\arccos x)' = -\ddfrac{1}{\sqrt{1 - x^2}} & (\sqrt{x})' = \ddfrac{1}{2\sqrt{x}}\ \big(x \in (0, +\infty)\big) \\
\end{array}$
\renewcommand{\arraystretch}{1}
\end{center}
\noindent \emph{Geometriai megközelítés}: Legyen $f \in D[a]$. A koordináta rendszer $(a, f(a))$ és egy tőle különböző $(x, f(x))$ pontjain át húzunk egy egyenest (szelőt). Az egyenes meredeksége (iránytangense)
\[
\ddfrac{f(x) - f(a)}{x - a} (=\Delta_f(a))
\]
\noindent Ha $x$ tart az $a$-hoz, akkor a szelők tartanak egy határértékhez, amit érintőnek neveznek, így a szelők meredeksége is tart az érintő meredekségéhez.\\
\begin{figure}[H]
\centering
\includegraphics[width=0.6\linewidth]{img/diff.jpg}
\label{diff}
\end{figure}
\noindent \textbf{Definíció.} \emph{Érintő egyenes}: Ha az $f$ függvény értelmezve az $a$ pont egy környezetében és létezik és véges a
\[
m = \lim\limits_{h \to 0}\ddfrac{f(a+h) - f(a)}{h}
\]
akkor az $m$ meredekségű az $\big(a, f(a)\big)$ ponton átmenő egyenest az $f$ függvény $a$ pontbeli \textbf{\emph{érintő}}jének nevezzük. Az érintő egyenlete tehát
\[
y = m \cdot (x-a) + f(a)
\]
\paragraph*{Deriválási szabályok}
\noindent Legyen $f$ és $g \in D[a]$, és $\lambda \in \mathbb{R}$ tetszőleges, ekkor
\begin{itemize}
\item $\lambda \cdot f \in D[a]$ és $(\lambda \cdot f)'(a) = \lambda \cdot f'(a)$
\item $f + g \in D[a]$ és $(f + g)'(a) = f'(a) + g'(a)$
\item $f \cdot g \in D[a]$ és $(f \cdot g)'(a) = f'(a) \cdot g(a) + f(a) \cdot g'(a)$
\item $\ddfrac{1}{g(a)} \in D[a]$, ha $g(a) \neq 0$ és $(\ddfrac{1}{g})'(a) = -\ddfrac{g'(a)}{g^{2}(a)}$
\item $\ddfrac{f}{g} \in D[a]$ és $\big(\ddfrac{f}{g}\big)'(a) = \ddfrac{f'(a) \cdot g(a) + f(a) \cdot g'(a)}{g^2}$, ha $g(a) \neq 0$
\end{itemize}
\noindent \textbf{Definíció.} (\emph{Láncszabály}). Ha $g \in D[x]$ és $f \in D[g(x)]$, akkor az $f \circ g \in D[x]$ és
\[
(f \circ g)'(x) = (f' \circ g)(x) \cdot g'(x) \Leftrightarrow f\big(g(x)\big)' = f'\big(g(x)\big)g'(x)
\]
\noindent \textbf{Definíció.} (\emph{Inverz függvény deriváltja}). Legyen $f:I \to \mathbb{R},\ I \subset \mathbb{R}$ szigorúan monoton és folytonos függvény. Legyen $a \in I,\ f \in D[a],\ f'(a) \neq 0$.\\
Ekkor $b := f(a)$ pontban $f^{-1} \in D[a]$ és
\[
(f^{-1})'(b) = \ddfrac{1}{f'(a)} = \ddfrac{1}{f'\big(f^{-1}(b)\big)}
\]
\begin{figure}[H]
\centering
\includegraphics[width=0.6\linewidth]{img/diff_inv.png}
\label{diff}
\end{figure}
\newpage
\section*{Szélsőérték, függvényvizsgálat}
\subsection*{Szélsőérték}
$ f \in \R \rightarrow \R, a \in \mathcal{D}_f$
\begin{itemize}
\item \noindent $f$-nek $a$-ban \textbf{\emph{lokális maximuma}} van, ha alkalmas $ r > 0$ mellett:
\[ f(x) \leq f(a) \qquad (x\in K_{r}(a) \subset \mathcal{D}_f)\]
\item \noindent $f$-nek $a$-ban \textbf{\emph{lokális minimuma}} van, ha alkalmas $ r > 0$ mellett:
\[ f(x) \geq f(a) \qquad (x\in K_{r}(a) \subset \mathcal{D}_f)\]
\item \noindent $f$-nek $a$-ban \textbf{\emph{abszolút maximuma}} van, ha:
\[ f(x) \leq f(a) \qquad (x\in \mathcal{D}_f)\]
\item \noindent $f$-nek $a$-ban \textbf{\emph{abszolút minumuma}} van, ha:
\[ f(x) \geq f(a) \qquad (x\in \mathcal{D}_f)\]
\end{itemize}
\paragraph*{Lokális szélsőérték}
$f$-nek $a$-ban lokális szélsőértéke van, ha $a$-ban lokális minimuma vagy maximuma van.
\paragraph*{Abszolút szélsőérték}
$f$-nek $a$-ban abszolút szélsőértéke van, ha $a$-ban abszolút minimuma vagy maximuma van.
\paragraph*{Elsőrendű szükséges feltétel (lokális szélsőértékre)}
$f \in \R \rightarrow \R$ függvénynek $ a \in int\mathcal{D}_f $ helyen lokális szélsőértéke van, és $ f\in D[a]$ \\
$ \Rightarrow f'\{a\} = 0 $
\noindent Az tétel segítségével már nem nehéz belátni a differenciálható függvények vizsgálata szempontjából alapvető fontosságú ún. középérték-tételeket
\paragraph*{Rolle-tétel}
Legyen $a,b \in \R \ (a<b), \ f:[a,b] \rightarrow \R, \ f\in C[a,b]$, $f\in D[(a,b)]$, és $f(a) = f(b)$, ekkor
\[
\exists \ \xi \in (a,b) : f'(\xi) = 0 \qquad (\xi\ (xi))
\]
Szemléletesen: ha $f \in \mathcal{C}[a, b]$-n és differenciálható $(a, b)$-n, akkor $f$ grafikonjának van olyan pontja, amelyben az érintő párhuzamos az $x$-tengellyel:
\begin{figure}[H]
\centering
\includegraphics[width=0.5\linewidth]{img/rolle.png}
\label{diff}
\end{figure}
\paragraph*{Lagrange-féle középértéktétel}
Legyen $a,b \in \R \ (a<b), \ f:[a,b] \rightarrow \R, \ f\in C[a,b]$, $f\in D[(a,b)]$, ekkor
\[
\exists \ \xi \in (a,b) : f'(\xi) = \dfrac{f(b)-f(a)}{b-a}
\]
\noindent Szemléletesen: az $f$ grafikonjának van olyan pontja, amelyben az érintő párhuzamos az $(a, f(a)),\ (b, f(b))$ végpontokat összekötő szelővel.\\
\begin{figure}[H]
\centering
\includegraphics[width=0.5\linewidth]{img/lagrange.png}
\label{fig:lagrange}
\caption{}
\end{figure}
\paragraph*{Cauchy-féle középértéktétel}
Legyen $a,b \in \R \ (a<b), \ f:[a,b] \rightarrow \R, \ f\in C[a,b]$, $f\in D[(a,b)]$, és\\
$\forall x \in (a, b)$ esetén $g'(x) \neq 0$, ekkor
\[
\exists \ \xi \in (a,b) : \ddfrac{f'(\xi)}{g'(\xi)} = \ddfrac{f(b) - f(a)}{g(b) - g(a)}
\]
\paragraph*{Elégséges feltétel a monotonitásra}
Legyen $a,b \in \R \ (a < b), \ f:\boldsymbol{[a,b]} \rightarrow \R.$\\
Tegyük fel, hogy $f\in C[a,b]$, $f\in D[(a,b)]$, ekkor
\begin{itemize}
\item ha $f' \boldsymbol{\geq 0}\ \ (a, b)$-n $\Rightarrow$ $f$ \textbf{\emph{monoton növekedő}} $[a,b]$-n,
\item ha $f' \boldsymbol{> 0}\ \ (a, b)$-n $\Rightarrow$ $f$ \textbf{\emph{szigorúan monoton növekedő}} $[a,b]$-n,
\item ha $f' \boldsymbol{\leq 0}\ \ (a, b)$-n $\Rightarrow$ $f$ \textbf{\emph{monoton csökkenő}} $[a,b]$-n,
\item ha $f' \boldsymbol{< 0}\ \ (a, b)$-n $\Rightarrow$ $f$ \textbf{\emph{szigorúan monoton csökkenő}} $[a,b]$-n.
\end{itemize}
\paragraph*{Szükséges és elégséges feltétel a monotonitásra}
Legyen $a,b \in \R \ (a < b), \ f:\boldsymbol{[a,b]} \rightarrow \R.$\\
Tegyük fel, hogy $f\in C[a,b]$, $f\in D[(a,b)]$, ekkor
\begin{itemize}
\item $f$ \textbf{\emph{monoton növekedő}} $[a,b]$-n $\Leftrightarrow f' \boldsymbol{\geq 0}\ \ (a, b)$-n,
\item $f$ \textbf{\emph{szigorúan monoton növekedő}} $[a,b]$-n $\Leftrightarrow f' \boldsymbol{\geq 0}\ \ (a, b)$-n, és\\
$[a,b]$-nek nincs olyan részintervalluma, ami azonosan nulla.
\item $f$ \textbf{\emph{monoton csökkenő}} $[a,b]$-n $\Leftrightarrow f' \boldsymbol{\leq 0}\ \ (a, b)$-n,
\item $f$ \textbf{\emph{szigorúan monoton csökkenő}} $[a,b]$-n $\Leftrightarrow f' \boldsymbol{\leq 0}\ \ (a, b)$-n, és\\
$[a,b]$-nek nincs olyan részintervalluma, ami azonosan nulla.
\end{itemize}
\paragraph*{Elégséges feltétel a lokális szélsőérték létezésére}
\noindent Legyen $a, b \in \mathbb{R}, a < b$ és $f: (a, b) \to \mathbb{R}.$\\
Tegyük fel, hogy
\begin{itemize}
\item $f \in D[(a, b)]$,
\item egy $c \in (a, b)$ pontban $f'(c) = 0$ és
\item $f'$ előjelet vált $c$-ben.
\end{itemize}
Ekkor ha
\begin{itemize}
\item $f'$ függvény \emph{negatívból pozitívba} ($\boldsymbol{-} \longrightarrow \boldsymbol{+}$) megy át, akkor a $c$ pont az $f$ függvénynek \textbf{\emph{lokális minimumhelye}},
\item $f'$ függvény \emph{pozitívból negatívba} ($\boldsymbol{+} \longrightarrow \boldsymbol{-}$) megy át, akkor a $c$ pont az $f$ függvénynek \textbf{\emph{lokális maximumhelye}}.
\end{itemize}
\paragraph*{Másodrendű elégséges feltétel a lokális szélsőérték létezésére}
\noindent Legyen $a, b \in \mathbb{R}, a < b$ és $f: (a, b) \to \mathbb{R}.$\\
Tegyük fel, hogy
\begin{itemize}
\item $c \in (a, b)$ pontban $f \in D^2[c]$,
\item $f'(c) = 0$,
\item $f''(c) \neq 0$.
\end{itemize}
Ekkor $c$ lokális szélsőértékhelye az $f$ függvénynek, ha
\begin{itemize}
\item $f''(c) > 0$, akkor $f$-nek $c$-ben \textbf{\emph{lokális minimuma}} van,
\item $f''(c) < 0$, akkor $f$-nek $c$-ben \textbf{\emph{lokális maximuma}} van.
\end{itemize}
\paragraph*{Konvex és konkáv függvények}
\emph{Megjegyzés}. Valós-valós függvények konvexitását és konkávitását intervallumon fogjuk értelmezni. Intervallumon mindig nem üres és nem egyetlen pontból álló $\mathbb{R}$-beli halmazt értünk.\\
\noindent Az $I \subset \R$ intervallumon értelmezett $f:I\rightarrow \R$ függvény, és\\
$\forall a, b \in I,\ a < b$ és $\forall \lambda \in (0,1)$ esetén
\begin{itemize}
\item $f\ \textit{\textbf{konvex} [szigorúan konvex]}\ \Leftrightarrow\ f\big(\lambda a + (1 - \lambda)b\big)\ \boldsymbol{\leq}\ [<]\ \lambda f(a) + (1 - \lambda)b$
\item $f\ \textit{\textbf{konkáv} [szigorúan konkáv]}\ \Leftrightarrow\ f\big(\lambda a + (1 - \lambda)b\big)\ \boldsymbol{\geq}\ [>]\ \lambda f(a) + (1 - \lambda)b$
\item $f\ \textit{\textbf{konvex} [szigorúan konvex]}\ \Leftrightarrow\ \forall c \in I\ \text{esetén}\ \ f' \boldsymbol{\nearrow}\ \ [\uparrow]$.
\item $f\ \textit{\textbf{konkáv} [szigorúan konkáv]}\ \Leftrightarrow\ \forall c \in I\ \text{esetén}\ \ f' \boldsymbol{\searrow}\ \ [\downarrow]$.
\end{itemize}
\begin{figure}[H]
\centering
\includegraphics[width=0.45\textwidth]{img/konvex.png}
\caption{Konvex függvény}
\end{figure}
\noindent Legyen $\alpha, \beta \in \mathbb{R},\ \alpha < \beta$, és tegyük fel, hogy $f \in D(\alpha, \beta)$, ekkor $\big(\forall x \in (\alpha, \beta)\big)$
\begin{itemize}
\item $f\ \textit{\textbf{konvex}}\ \Leftrightarrow\ f''(x) \boldsymbol{\geq} 0$.
\item $f\ \textit{\textbf{konkáv}}\ \Leftrightarrow\ f''(x) \boldsymbol{\leq} 0$.
\item $f''(x) \boldsymbol{>} 0 \Rightarrow$ \emph{f} \emph{\textbf{szigorúan konvex}} $(\alpha, \beta)$-n.
\item $f''(x) \boldsymbol{<} 0 \Rightarrow$ \emph{f} \emph{\textbf{szigorúan konvex}} $(\alpha, \beta)$-n.
\end{itemize}
\paragraph*{Többször differenciálható függvények}
\noindent Az $f$ függvény \textbf{\emph{kétszer deriválható}} az $a$ pontban, ha $\exists r > 0: f \in D(K_{r}(a))$ és $f' \in D[a]$.\\
Ekkor a második derivált jele és definíciója:
\[
f''(a) = (f')'(a) \qquad (\text{Jelölése:}\ f \in D^{2}[a])
\]
\noindent Az \textbf{\emph{$f$ függvény $n$-szer deriválható $a$-ban}}, ha $\exists r > 0: f \in D^{(n-1)}(K_{r}(a))$ és $f^{(n-1)} \in D[a]$.\\
Ekkor a $k$-adik derivált jele és definíciója:
\[
f^{n}(a) = (f^{(n-1)})'(a) \qquad (\text{Jelölése:}\ f \in D^{n}[a])
\]
\section*{Riemann-integrál, parciális integrálás, integrálás helyettesítéssel.}
\paragraph*{Határozatlan integrál}
\noindent Az integrálást lényegében a deriválás ,,inverz" műveleteként értelmezhetjük: egy adott függvény határozatlan integrálja minden olyan függvény, amelynek deriváltja az adott függvény.\\
\noindent Azt mondjuk, hogy a $F(x)$ függvény \emph{\textbf{primitív függvénye}} az $f(x)$ függvénynek az $(a, b)$ intervallumon, ha $F(x)$ deriválható $(a, b)$-ben és minden $x \in (a, b)$ esetén $F'(x) = f(x)$.
\noindent A primitív függvények összességét $f$ határozatlan integráljának nevezzük.\\
\noindent Az $f$ függvény primitív függvényeinek összességét $\bigintsss f(x)$-szel vagy $\bigintsss f$-el illetve $\bigintsss f dx$-szel jelöljük és $f$ \textbf{\emph{határozatlan integráljának}} nevezzük. Tehát
\[
\bigintsss{f} := \bigintssss f(x)dx := \Big\{F:I \rightarrow \R,\ F \in D\ \text{és}\ F' = f \Big\}\ \text{\footnotesize (ez esetben $f$ neve: \emph{\textbf{integrandus}}})
\]
\noindent \textbf{Tétel.} Ha $F$ primitív függvénye $f$-nek, akkor az $F + c$ alakú függvények, ahol $c$ tetszőleges konstans, az $f$ függvény összes primitív függvénye, azaz
\[
\bigintsss f = \Big\{F + c: c \in \mathbb{R}\Big\}
\]
\noindent Például: $f(x) = \sqrt{x}$ függvény az egyik primitív függvénye.
\begin{center}
\begin{tikzpicture}[scale=1.0]
\begin{axis}[axis lines=middle,xmin=0.0,xmax=1.5,ymin=0.0,ymax=1.3,legend pos=north west,ymajorgrids=true,
xlabel=$\scriptstyle x$,
ylabel=$\scriptstyle y$,
tick label style={font=\small}]
\addplot[no marks,domain=0.0:1.4,samples=150,smooth,line width=2pt,blue]{sqrt(x)};
\addlegendentry{$\sqrt{x}$}
\addplot[no marks,domain=0.0:1.4,samples=150,smooth,line width=1pt,red]{(2/3) * x^(3/2)};
\addlegendentry{$\bigintssss \sqrt{x}$}
\end{axis}
\end{tikzpicture}
\end{center}
\noindent \textbf{Tétel.} Folytonos függvénynek van primitív függvénye, pontosabban Ha $f(x)$ folytonos az $[a,b]$ zárt intervallumon, akkor van olyan $F(x)$ függvény, amelyik folytonos az $[a,b]$-n és primitív függvény $(a,b)$-n.\\
\paragraph*{Alapintegrálok}
\noindent Azokat az integrálokat, amelyek valamilyen elemi függvény deriválásának megfordításakor keletkeznek, elemi integráloknak nevezzük.\\
\renewcommand{\arraystretch}{2}
\noindent $\begin{array}{ll}
\bigintss x^n\ dx = \ddfrac{x^{n+1}}{n+1}$,\ ahol $n \neq -1,\ \text{speciálisan:}\ \bigintss 1 d x = x & \\
\bigintss \ddfrac{1}{x}\ dx = \ln |x| & \bigintss x^{\alpha}\ dx = \ddfrac{1}{\alpha + 1}x^{\alpha + 1},\ \alpha \neq 1 \\
\bigintss a^x\ dx = \ddfrac{1}{\ln a} a^x \ln a,\ \text{ahol}\ a > 0,\ a \neq 1 & \bigintss e^{x}\ dx = e^{x} \\
\bigintss \sin{x}\ dx\ = -\cos x & \bigintss \cos x\ dx = \sin x \\
% \bigintss \ddfrac{1}{\cos^2x}\ dx = \tan x & \bigintss \ddfrac{1}{\sin^2x}\ dx = -\cot x \\
% \bigintss \ch x\ dx = \sh x & \bigintss \sh x\ dx = \ch x \\
% \bigintsss \ddfrac{1}{\cosh^2x}\ dx = \tanh x & \bigintsss \ddfrac{1}{\sinh^2x}\ dx = -\coth x \\
% \bigintsss \ddfrac{1}{\sqrt{1 - x^2}}\ dx = \arcsin{x} & \bigintsss \ddfrac{1}{\sqrt{1 + x^2}}\ dx = \arcsinh{x} \\
% \bigintsss \ddfrac{1}{\sqrt{x^2 - 1}}\ dx = \arccosh x &
\end{array}$\\
\renewcommand{\arraystretch}{1}
\subsection*{Integrálási szabályok}
\paragraph*{Műveleti szabályok}
\begin{itemize}
\item Összeget és különbséget lehet tagonként integrálni, tehát:
\[
\bigintssss f = F,\ \bigintssss g = G \Longrightarrow \bigintssss \big[f \pm g \big] = F + G
\]
\item A konstansszorzó az integrál elé kiemelhető, azaz tetszőleges $c$ esetén:
\[
\bigintssss c \cdot f = c \bigintssss f
\]
\item \emph{Lineáris helyettesítés}. $f(ax + b)$ alakú integrandus $a, b \in \mathbb{R},\ a \neq 0$ és $F$ egy primitív függvénye $f$-nek:
\[
\bigintssss f(ax + b)dx = \ddfrac{F(ax + b)}{a}
\]
Példa:
\[
\bigintssss \sin (3x - 4)dx = \ddfrac{-cos(3x - 4)}{3}
\]
\item \emph{Helyettesítés hatványfüggvénybe}. $f^{(n)}(x)f'(x)$ alakú integrandus: ($n \neq 1$)
\[
\bigintssss f^{(n)}(x)f'(x) dx = \ddfrac{f^{(n+1)}(x)}{n+1}
\]
Példa:
\[
\bigintssss {(2x^2+5)4x}\ dx = \ddfrac{(2x^2+5)^6}{6}
\]
\item $\ddfrac{f'(x)}{f(x)}$ alakú integrandus:
\[
\bigintssss \ddfrac{f'(x)}{f(x)} dx = \left\{ \begin{array}{cc}
\ln f(x): & I \subseteq \Big\{x: f(x) > 0\Big\} \\
\ln(-f(x)): & J \subseteq \Big\{x: f(x) < 0\Big\}
\end{array}
\right.
\]
\emph{Megjegyzés}: Itt \emph{I} és \emph{J} intervallum, a továbbiakban a fenti értelemben használjuk az $\bigintss \ddfrac{f'(x)}{f(x)} dx = \ln \Big|f(x)\Big|$ jelölést.\\
\ \\
Például:
\[
\bigintssss \ddfrac{2^x}{2^x-3} dx = \ddfrac{1}{\ln 2}\ln\Big|2^x-3\Big|
\]
\end{itemize}
\subsection*{Határozott integrál}
\noindent A gyakorlati életben, amikor konkrét integrálok kiszámítására van szükségünk, főként határozott integrálokat számolunk.
\noindent Néhány, a határozott integrál fogalmára vezető probléma.
\begin{itemize}
\item A függvénygrafikon alatti terület.
\item A munka értelmezése és kiszámítása.
\item A nyomóerő meghatározása.\\
\end{itemize}
\paragraph*{Riemann-integrál}
{\footnotesize \noindent {\color{blue} \faLightbulbO\ $\triangleright$ } }
{\footnotesize\\
\noindent Ismert, hogy az $u > 0$, $v > 0$ oldalú téglalap területe $u\cdot v$. Állapodjunk meg abban, hogy ha $u > 0$ és $v < 0$, akkor $u\cdot v$ a téglalap „előjeles területe” legyen.\\ Nézzük meg mi is az, hogy a
\[
H := \Big\{(x, y)\ \big|\ x \in [0, 1], y \in [0, x^2]\Big\}
\]
„parabola alatti tartománynak” mi lehet a területe.
\noindent Osszuk fel a $[0, 1]$ intervallumot $n$ egyenlő részre. Az osztópontok
\[
x_0 = 0,\ x_1 = \ddfrac{1}{n},\ x_2 = \ddfrac{2}{n},\ \ldots,\ x_n = \ddfrac{n}{n}.
\]
Legyen $S_n := \ddfrac{1}{n} \cdot \Big(\dfrac{1}{n}\Big)^2 + \ddfrac{1}{n} \cdot \Big(\ddfrac{2}{n}\Big)^2 + \ldots + \ddfrac{1}{n} \cdot \Big(\ddfrac{n}{n}\Big)^n$, azaz olyan téglalapok területének az összege, amelyeknek az alapja $\ddfrac{1}{n}$, a magassága pedig az $id^2$ függvény osztópontokban vett függvényértéke ($\ref{fig:intsqr}$. ábra).\\
\begin{figure}[H]
\centering
\begin{center}
\begin{tikzpicture}[x=1.5cm,line cap=round, line join=round]
\foreach \k [count=\z] in {1/2}
{
\begin{scope}[shift=(0:\z)]
\path [plot fill] plot [domain=0:2] (\x,{y(\x)}) -| cycle;
\foreach \x in {0, 1/2, 1, 3/2, 2, 5/2}
\path [bar,draw=black,fill=white] (\x,0) |- (\x+1/2, {y((\x+\k))/2}) |- cycle;
\path [plot] plot [domain=0:3] (\x,{y(\x)/2});
\path [axis] (0,5.0) |- (4.0,0);
\foreach \t [count=\x from 0] in {0,\frac{1}{n},\frac{2}{n},\ldots,\frac{i}{n},\ldots,\frac{n}{n}}
\path [axis, -] (\x/2,0) -- ++(0,-3pt) node [below] {$\t$};
\draw (2.6175cm,2pt) node[above]
{\small $\big(\frac{i}{n}\big)^2$};
\end{scope}
}
\end{tikzpicture}
\end{center}
\caption{}
\label{fig:intsqr}
\end{figure}
\noindent $S_n$ egy „lépcsősidom” területe. Ha növeljük az $n$ osztópontszámot, akkor a lépcsősidomok egyre jobban illeszkednek a $H$ halmazhoz, így elvárható, hogy az $\big(S_n\big)$ sorozat határértéke éppen a $H$ halmaz területe legyen.\\
Felhasználva, hogy minden $k \in N$ esetén $1^2 + 2^2 + \ldots + k^2 = \ddfrac{k(k+1)(2k+1)}{6}$,
\begin{center}
$\lim S_n = \lim\ddfrac{1}{n^3} (1^2 + 2^2 + \ldots + n^2) = \lim \ddfrac{1}{n^3}\ddfrac{n(n + 1)(2n + 1)}{6}=$\\
$\lim \ddfrac{2n^2 + 3n + 1}{6n^2} = \lim\ddfrac{2 + \ddfrac{3}{n} + \ddfrac{1}{n^2}}{6}=\ddfrac{1}{3}$
\end{center}
\noindent Legyen tehát a $H$ halmaz területe $\ddfrac{1}{3}$.\\
\noindent Ezt a gondolatmenetet általánosítjuk.
$\triangleleft$ \faLightbulbO}\\
\noindent Legyen $f : [a, b] \to \mathbb{R}$ függvény.
Legyen
\[
\tau := x_0, x_1, x_2, \ldots, , x_i, \ldots, x_n \subset [a, b],
\]
ahol
\[
a = x_0 < x_1 < x_2 < \ldots < x_{i-1} < x_i < \ldots < x_n = b
\]
az $[a,b]$ intervallum egy felosztása.\\
\noindent Minden $[x_i-1, x_i]$ intervallumban vegyük fel egy $\xi_i$ pontot (i=1,2,\ldots,n). \\
\noindent Készítsük el az $f$ függvény $\tau$ felosztáshoz tartozó közelítő összegét:
\[
\sigma(\tau) := f(\xi_1)(x_1-x_0)+f(\xi_2)(x_2-x_1)+ \ldots + f(\xi_n)(x_n-x_{n-1}) = \sum\limits_{i=1}^{n} f(\xi_i)(x_i-x_{i-1}).
\]
\noindent (Ez a $\sigma(\tau)$ felel meg a bevezető példa $S_n$ lépcsősidom területének, ott a $\xi_i$ pontot mindig az intervallum jobb szélén vettük fel.)\\
Akkor mondjuk a függvényt integrálhatónak, ha a $\sigma(\tau)$ közelítő összegek „finomodó” felosztások során tetszőlegesen közel kerülnek egy számhoz. Pontosabban:\\
\noindent \textbf{Definíció}. Azt mondjuk, hogy az $f : [a, b] \to \mathbb{R}$ függvény integrálható az $[a,b]$ intervallumon, ha van olyan $I \in \mathbb{R}$ szám, hogy bármilyen $\varepsilon > 0$ hibakorláthoz van olyan $\delta > 0$, hogy az $[a, b]$ intervallum minden olyan $\tau$ felosztására, amelyben
\[
\max \Big\{x_{i} - x_{i-1} \big| i = 1, 2, \ldots, n\Big\} < \delta
\]
és a $\tau$ felosztáshoz tartozó $[x_{i-1},\ x_i]$ intervallumokban vett tetszőleges $\xi_{i} \in [x_{i-1},\ x_i]$ pontok esetén a
\[
\sigma(\tau) = \sum\limits_{i=1}^{n} f(\xi_{i})(x_i - x_{i-1})
\]
közelítő összegre
\[
\big| \sigma(\tau) -I \big| < \varepsilon
\]
Ha $f$ integrálható az $[a, b]$ intervallumon, akkor ezt $f \in R[a, b]$ jelölje (Riemann tiszteletére, aki az integrált ilyen módon bevezette), és legyen
\[
\bigintssss\limits_{a}^{b} f := I.
\]
(„integrál a-tól b-ig”). Továbbá ekkor azt mondjuk, hogy a
\[
H := \Big\{(x, y)\ \big|\ x \in [a, b],\ \begin{array}{rc}
y \in [0, f(x)],\ \text{ha}\ &f(x) \geq 0 \\
y \in [f(x), 0],\ \text{ha}\ &f(x) < 0
\end{array}
\Big\}
\]
halmaznak („görbe alatti tartomány”) van előjeles területe, és ez a terület az $I \in \mathbb{R}$ szám.
Röviden úgy szoktak hivatkozni erre a fogalomra, hogy bevezetve a $\Delta x_i := x_{i} - x_{i-1}$ jelölést,
\[
\lim\limits_{\Delta x_i \to 0}^{} f(\xi_{i}) \Delta x_{i} = I
\]
vagy
\[
\lim\limits_{\Delta x \to 0}^{} \sum f(\xi) \Delta x = \bigintssss\limits_{a}^{b} f(x)dx.
\]
{\footnotesize \noindent {\color{blue} \faLightbulbO\ $\triangleright$ } }
{\footnotesize
\noindent Könnyű látni, hogy ha $f : [a, b] \to \mathbb{R}$, $f(x) = c$ egy konstans függvény, akkor
\[
\lim\limits_{x_{i} \to 0}^{} f(\xi_{i}) \Delta x_{i} = \lim\limits_{\Delta x_{i} \to 0}^{} \sum\limits_{i=1}^{n} c(x_{i} - x_{i-1}) = c(b-a),
\]
amint ezt a szemlélet alapján is vártuk, tehát $f \in R[a, b]$ és $\bigintssss\limits_{a}^{b} f = c(b-a)$.
$\triangleleft$ \faLightbulbO}\\
\paragraph*{Az integrálhatóság feltételei}
\noindent Legyen $f:[a,b] \to \mathbb{R}$ korlátos és $\tau$ egy felosztása $[a,b]$-nek. Az
\[
\omega(f, \tau) = S(f, \tau) - s(f, \tau)
\]
valós számot az $f$ függvény $\tau$-hoz tartozó \textbf{\emph{oszcillációs összeg}}ének nevezzük.\\
\noindent \emph{Riemann-kritérium}: Egy $f:[a,b] \to \mathbb{R}$ korlátos függvény akkor és csak akkor Riemann-integrálható, ha $\forall \varepsilon > 0$ számhoz $\exists \tau$ felosztása $[a,b]$-nek úgy, hogy $\omega(f, \tau) < \varepsilon$.\\
\noindent \textbf{Tétel}. Ha $f:[a,b] \to \mathbb{R}$ folytonos függvény, akkor $f$ Riemann-integrálható ($f \in R[a,b]$).\\
\noindent \textbf{Tétel}. Ha $f:[a,b] \to \mathbb{R}$ monoton függvény, akkor $f$ Riemann-integrálható ($f \in R[a,b]$).\\
\subsubsection*{A Riemann-integrál és a műveletek kapcsolata}
\noindent Ha $f \in \mathcal{C}[a,b]$, akkor $f \in R[a,b]$. Ha $f \in R[a,b]$ és $f \in R[b,c]$, akkor $f \in R[a,c]$, sőt
\[
\bigintssss\limits_{a}^{b} f + \bigintssss\limits_{b}^{c} f = \bigintssss\limits_{a}^{c} f
\]
\noindent Tehát az integrálási intervallum részekre bontásával az eredeti integrál a részeken vett integrálok összegével egyezik meg.\\
\noindent Ha $f \in R[a,b]$ és $\lambda \in \mathbb{R}$, akkor $\lambda \in R[a,b]$, és
\[
\bigintssss\limits_{a}^{b} \lambda f = \lambda \bigintssss\limits_{a}^{b} f
\]
\noindent Ha $f,g \in R[a,b]$, akkor $f + g \in R[a,b]$, és
\[
\bigintssss\limits_{a}^{b} (f + g) = \bigintssss\limits_{a}^{b} f + \bigintssss\limits_{a}^{b} g
\]
\noindent Ha $f,g \in R[a,b]$, akkor $f \cdot g \in R[a,b]$. Nincs rá általános képlet.\\
\noindent Ha $f,g \in R[a,b]$, és $f(x) \geq g(x)\ \forall x \in [a,b]$, akkor
\[
\bigintssss\limits_{a}^{b} f \geq \bigintssss\limits_{a}^{b} g
\]
\noindent Ha $f \in R[a,b]$, akkor
\[
\left|\bigintssss\limits_{a}^{b} f\right| \leq \bigintssss\limits_{a}^{b} |f|
\]
\noindent A határok felcserélésével előjelváltás történik.
\[
\bigintssss_{a}^{b}f(x)dx = -\bigintssss_{b}^{a}f(x)dx
\]
\section*{Newton-Leibniz-formula}
\noindent A határozott és a határozatlan integrál kapcsolatát a Newton-Leibniz formula adja meg:
\noindent Legyen $f:[a,b] \to \mathbb{R}\ $ Riemann integrálható és $F:[a,b] \to \mathbb{R}$ folytonos függvény úgy, hogy $\forall x \in (a,b)$-re az $F$ differenciálható $x$-ben és $F'(x) = f(x)$. Ekkor
\[
\bigintss_{a}^{b}f(x)dx := F(b) - F(a)
\]
\noindent Jelölés: $F(b) - F(a) = \Big[F(x)\Big]_{a}^{b}$. Így tehát a határozott integrál kiszámolásához is lényegében primitív függvényt kell keresnünk, ezért a határozatlan integrál esetében látott szabályok és módszerek itt is érvényben maradnak.\\
\subsection*{Parciális intergrálás}
\noindent A parciális integrálás egy igen fontos módszer, mert segítségével szorzat alakban megadott (vagy olyanná alakítható) integrandusok nagyrészét kiszámíthatjuk. Maga a módszer a szorzat függvény deriválási szabályából adódik:
\[
\bigintssss fg' = fg - \bigintssss f'g
\]
\noindent Az ötlet tehát, hogy a szorzat alakban megadott függvény egyik tényezőjét f-nek, másik tényezőjét $g \textquotesingle$-nek választva átírjuk az integrált. A megfelelő megválasztás alapja, hogy $f \textquotesingle g$-t könnyebben lehet integrálni mint $fg \textquotesingle$-t.
\noindent Nem mindegy azonban, hogy melyik függvényt választjuk $f$-nek, illetve $g$-nek.\\
\paragraph*{Parciális integrálás határozott esetben\\}
Legyen $ f,g:[a,b] \to \mathbb{R}$ függvények az $[a,b]$ intervallumon differenciálhatók, és deriváltfüggvényük is folytonos.\\
Ekkor az $f \cdot g' + f' \cdot g$ is folytonos, és $(f \cdot g)' = f' \cdot g + f \cdot g'$-t figyelembe véve a Newton-Leibniz-formula alapján
\[
\bigintssss\limits_{a}^{b} \Big(f'(x)g(x) + f(x)g'(x)\Big)dx = f(b)g(b) - f(a)g(a)
\]
átrendezve azt kapjuk, hogy
\[
\bigintssss\limits_{a}^{b} f'(x)g(x) = f(b)g(b) - f(a)g(a) - \bigintssss\limits_{a}^{b}f(x)g'(x) dx
\]
\noindent Természetesen ezt akkor tudjuk alkalmazni, ha a jobb oldalon álló integrál kiszámolható.\\
\paragraph*{Helyettesítéses integrálás}
\noindent A helyettesítéses integrálás módszere nagyon sokszor segítségünkre lehet a legkülönfélébb estekben is. Lényege, hogy az integrandusban valamilyen kifejezést helyettesítünk egy új változóval, ez által egy könnyebben integrálható kifejezést kapunk, amit kiintegrálunk, majd a végén visszahelyettesítjük az eredeti kifejezést.\\
\noindent Az eljárás lényege tehát a következő:
Legyen $g(x) = t$, ekkor $g'(x) = \ddfrac{dt}{dx}$, és ezért $g'(x) dx = dt$, vagyis:
\[
\bigintssss f(g(x))g\textquotesingle (x) dx = \bigintssss f(t) dt = F(t) = F(g(x))
\]
\noindent Példa:
\[
\bigintssss \ddfrac{3}{\cos^{2}(2x-3)} dx = \bigintssss \ddfrac{3}{\cos^{2}t}\ddfrac{dt}{2} = \ddfrac{3}{2} \tan t = \ddfrac{3}{2}\tan (2x-3)
\]
\paragraph*{Harározott esetben}
\[
\bigintssss\limits_{a}^{b} f(g(x))g\textquotesingle (x) dx = \bigintssss\limits_{g(a)}^{g(b)} f(t) dt = [F(t)]_{g(a)}^{g(b)}
\]
\noindent Példa: Határozzuk meg az egység sugarú (negyed-)kör területét.
\noindent Az origó középpontú 1 sugarú kör egyenlete: $x^2 + y^2 = 1$, ezért az első síknegyedet választva az explicit függvénykapcsolatot az $y = \sqrt{1 - x^2}$ képlet írja le. A meghatározandó integrál tehát: $\bigintssss\limits_{0}^{1} \sqrt{1 - x^2} dx$.\\
Alkalmazzuk az $x = \sin{y}$ helyettesítést $\Rightarrow dy = \ddfrac{1}{\sqrt{1- x^2}}dx$
\[
\bigintssss\limits_{0}^{1} \sqrt{1 - x^2} dx = \bigintssss\limits_{0}^{\ddfrac{\pi}{2}} 1 - \sin^{2}(y) dy = \bigintssss\limits_{0}^{\ddfrac{\pi}{2}} \cos^{2}(y) dx = \ddfrac{1}{2} \bigintssss\limits_{0}^{\ddfrac{\pi}{2}} 1 + \cos(2y) dy = \ddfrac{1}{2}\Big[y + \ddfrac{\sin(2y)}{2}\Big]_{0}^{\ddfrac{\pi}{2}} = \ddfrac{\pi}{4}
\]
\paragraph*{Integrálszámítás alkalmazása}
\begin{itemize}
\item Függvények alatti terület kiszámítása
\item Síkidomok területének kiszámítása
\item Forgástestek felszínének kiszámítása
\item $R^{n}$-beli görbék ívhosszának kiszámítása
\end{itemize}
% \section*{A kezdeti érték probléma}
% \begin{description}
% \item[Differenciál egyenlet] \hfill \\
% $ 0 < n \in \mathbb{N}, \ I \subset \R$ nyílt intervallum, \\
% $ \Omega := I_1 \times \ldots \times I_n \subset \R^n$, ahol $ I_1,\ldots,I_n \subset \R$ nyílt intervallum \\
% $f:I\times\Omega \rightarrow \R^n, \ f \in C $
% Határozzuk meg a $ \varphi \in I \rightarrow \Omega$ függvényt úgy, hogy:
% \begin{itemize}
% \item $ D_{\varphi} $ nyílt intervallum
% \item $ \varphi \in D $
% \item $ \varphi'(x) = f(x, \varphi(x)) \quad (x \in D_{\varphi}) $
% \end{itemize}
%
% Ezt a feladatot nevezzük differenciálegyenletnek.
% \item[Kezdeti érték probléma] \hfill \\
% Ha az előzőekhez még adottak: $ \tau \in I$, és $ \xi \in \Omega$ \\
% Illetve a $\varphi$ függvényre még teljesül:
% \begin{itemize}
% \item $\tau \in D_{\varphi}$ és $ \varphi(\tau) = \xi $
% \end{itemize}
%
% Akkor kezdeti érték problémának (Cauchy feladatnak) nevezzük.
% \end{description}
\section*{Lineáris, ill. magasabb rendű lineáris differenciálegyenletek}
\noindent Az olyan egyenleteket, melyben az ismeretlen függvény deriváltja, illetve deriváltjai szerepelnek, differenciál-egyenleteknek nevezzük. Tehát egy differenciálegyenletben szerepelhetnek:
\begin{itemize}
\item konstansok;
\item egy vagy több független változó;
\item az ismeretlen függvény, illetve függvények közönséges, illetve parciális deriváltja, illetve deriváltjai.
\end{itemize}
\paragraph*{Differenciálegyenletek osztályozása}
\noindent Ha a differenciálegyenletben egyetlen független változó van, akkor a derivált közönséges derivált. Ebben az esetben \textbf{\emph{közönséges differenciálegyenlet}}ről beszélünk.\\
\noindent Ha a differenciálegyenletben kettő vagy több független változó van, akkor a derivált parciális derivált. Ekkor a szóban forgó egyenlet egy \textbf{\emph{parciális differenciálegyenlet}}.\\
\noindent Ha az ismeretlen függvények száma egynél több, akkor az ismeretlen függvények számával egyenlő számú differenciálegyenletből álló \textbf{\emph{differenciálegyenlet-rendszer}}rel van dolgunk.\\
\noindent A \textbf{\emph{differenciálegyenlet rendje}} az egyenletben szereplő legmagasabb rendű derivált rangjával egyenlő.\\
\noindent A közönséges differenciálegyenletek közül azokat, amelyekben az ismeretlen függvény és ennek a deriváltjai legfeljebb csak első hatványon fordulnak elő és szorzatuk nem szerepel, \textbf{\emph{lineáris differenciálegyenlet}}nek nevezzük. Ellenkező esetben \textbf{\emph{nemlineáris differenciálegyenlet}}ekről beszélünk.\\
\noindent Ha a közönséges differenciálegyenletben van olyan tag, amely állandó, vagy amelyben csak a független változó szerepel, akkor a differenciálegyenlet \textbf{\emph{inhomogén differenciálegyenlet}}. Ellenkező esetben azt mondjuk, hogy a differenciálegyenlet \textbf{\emph{homogén differenciálegyenlet}}.\\
\noindent Ha a közönséges differenciálegyenletben a függvényt és a deriváltjait tartalmazó tagok állandók, akkor az egyenletet \textbf{\emph{állandó együtthatós differenciálegyenlet}}nek nevezzük. Ellenkező esetben \textbf{\emph{függvényegyütthatós differenciálegyenlet}}ről beszélünk.\\
\noindent Egy $f$ függvényt a \textbf{\emph{differenciálegyenlet megoldásának}} nevezünk, ha deriváltjaival együtt azonosan kielégíti a differenciál-egyenletet.\\
\noindent Egy $f$ függvényt az n-edrendű differenciálegyenlet \textbf{\emph{általános megoldásának}} nevezünk, ha deriváltjaival együtt azonosan kielégíti a differenciálegyenletet és pontosan $n$ db egymástól függetlenül megválasztható szabad paramétert tartalmaz.\\
\noindent Egy $f$ függvényt az n-edrendű differenciálegyenlet \textbf{\emph{partikuláris megoldásának}} nevezünk, ha deriváltjaival együtt azonosan kielégíti a differenciálegyenletet és legfeljebb $n-1$ db egymástól függetlenül megválasztható szabad paramétert tartalmaz.\\
\noindent \emph{Megjegyzés}: A szabad paraméterek helyébe egy-egy (valós) számot helyettesítve a differenciálegyenlet valamely megoldását kapjuk.\\
\noindent Adott egy $D \subset \mathbb{R} \times \mathbb{R}^{n}\ (n \in \mathbb{N})$ tartomány és $f:D \to \mathbb{R}^n$ folytonos függvény.\\
\noindent Keresünk: $I \subset \mathbb{R}$ nyílt intervallumot és $\varphi: I \to \mathbb{R}^n$ differenciálható függvényt, amelyre
\begin{itemize}
\item $(t, \varphi(t)) \in D\qquad (\forall t \in I)$
\item $\varphi'(t) = f(t, \varphi(t))\qquad (\forall t \in I)$
\end{itemize}
\noindent Ezt a feladatot explicit \textbf{\emph{elsőrendő közönséges differenciálegyenletnek}} nevezzük.\\
\noindent Jelölése:
\begin{equation} \label{eu_eq1}
x'(t) = f(t, x(t)) \qquad \text{vagy}\ \qquad x' = f \circ (id, x)
\end{equation}
\noindent Ha ilyen $I$ intervallum és $\varphi$ függvény létezik, akkor azt mondjuk, hogy a $\varphi$ az $(1)$ \textbf{\emph{differenciálegyenlet megoldása}} $I$-n.
\newpage
\subsubsection*{Kezdetiérték probléma}
Legyen $D \subset \mathbb{R} \times \mathbb{R}^{n}\ (n \in \mathbb{N})$ tartomány és $f:D \to \mathbb{R}^{n}$ folytonos függvény, $(p_1, p_2) \in D \subset \mathbb{R} \times \mathbb{R}^{n}$ pedig tetszőleges pont. A $\varphi: I \to \mathbb{R}^n$ differenciálható függvény az
\begin{equation} \label{eu_eq2}
x' = f(t, x(t)), \qquad x(p_1) = p_2
\end{equation}
\emph{kezdetiérték-probléma} egy megoldása, ha
\begin{itemize}
\item $\varphi$ az $x' = f(t, x(t))$ differenciálegyenlet egy megoldása $I$-n,
\item $p_1 \in I$
\item $\varphi(p_1) = p_2$
\end{itemize}
\noindent Továbbiakban kezdetiérték-probléma = K.É.P.
\paragraph*{Kezdeti érték megoldására vonatkozó kérdések}
\begin{enumerate}
\item A megoldás létezése
\item A megoldások egyértelműsége
\item A megoldások előállítása
\begin{itemize}
\item pontos megoldás (megoldóképlet)
\item közelítő megoldás
\end{itemize}
\item A megoldások függése (például) a kezdeti értéktől
\item Minőségi vizsgálatok: A megoldások bizonyos tulajdonságainak (például periodicitás) vizsgálata a differenciálegyenlet ismerete nélkül
\end{enumerate}
\paragraph*{A megoldás létezése}
\noindent \textbf{Tétel}. (Cauchy-Peano-féle egzisztenciatétel): Tegyük fel, hogy a $D \subset \mathbb{R} \times \mathbb{R}^{n}\ (n \in \mathbb{N})$ tartományon értelmezett és $f:D \to \mathbb{R}^{n}$ függvény folytonos. Ekkor bármely $(p_1, p_2) \in D$ esetén az
\[
x' = f(t, x(t)), \qquad x(p_1) = p_2
\]
\emph{kezdetiérték problémának van megoldása}.
\paragraph*{A megoldások egyértelműsége}
\noindent A K.É.P globálisan \textbf{\emph{egyértelműen oldható meg}}, ha létezik olyan $\tilde{I} \subset \mathbb{R}$ nyílt intervallum és olyan $\tilde{\varphi}: \tilde{I} \to \mathbb{R}$ megoldása a kezdetiérték-problémának, hogy annak bármely más megoldása $\tilde{\varphi}$ egy leszűkítése. Ebben az esetben a $\tilde{\varphi}$ függvény a kezdetiérték-probléma \textbf{\emph{teljes megoldásának}} nevezzük.\\
\noindent A K.É.P egy $\varphi^{*}: I^{*} \to \mathbb{R}^{n}$ megoldás \textbf{\emph{maximális megoldás}}, ha nincs olyan $\varphi^{*}$-től különböző megoldás, amelyiknek a leszűkítése $\varphi^{*}$ lenne. Ha $\varphi$ teljes megoldás $\Rightarrow$ $\varpi$ maximális megoldás is. (fordítva nem igaz).\\
\newpage
\noindent Az K.É.P \textbf{\emph{lokálisan egyértelműen oldható meg}}, ha a $(p_1, p_2) \in \mathbb{R} \times \mathbb{R}^{n}$ pontnak létezik olyan $k(p_1, p_2) \subset \mathbb{R} \times \mathbb{R}^{n}$ környezete, hogy az $f$ függvényt erre leszűkítve a megfelelő K.É.P megoldása már globálisan egyértelmű.\\
\noindent \textbf{Tétel}. Ha K.É.P minden $(p_1, p_2) \in D$ esetén lokálisan egyértelműen oldható meg, akkor minden K.É.P megoldása globálisan egyértelmű is.\\
\noindent \textbf{Tétel}. (\emph{PicardLindelöf-féle egzisztencia\text{-} és unicitástétel}): Legyen $n \in \mathbb{N},\ D \subset \mathbb{R} \times \mathbb{R}^{n}$ egy tartomány és $(p_1, p_2) \in D$. Tegyük fel, hogy
\begin{itemize}
\item az $f: D \to \mathbb{R}^{n}$ függvény folytonos D-n
\item az $f$ függvény a $(p_1, p_2)$ pontban a második változójában lokális Lipschitz-feltételeknek tesz eleget, azaz
\begin{center}
$\exists k(p_1, p_2) \subset D \qquad \text{és}\qquad L_{(p_1, p_2)} > 0$,\ \text{hogy}\\
$\Vert f(t, \overline{u}) - f(t, \overline{\overline{u}})\Vert \leq L_{(p_1, p_2)}\Vert\overline{u} - \overline{\overline{u}}\Vert \qquad (\forall (t, \overline{u}),\ (t, \overline{\overline{u}}) \in k(p_1, p_2))$
\end{center}
\end{itemize}
Ekkor a K.É.P létezik megoldása és az lokálisan (sőt globálisan) egyértelmű.\\
\subsubsection*{Szétválasztható változójú (szeparábilis) differenciálegyenletek\\}
\noindent Tegyük fel, hogy $I, J \in \mathbb{R}$ nyílt intervallum, $\Omega := I \times J$ és
\[
g: I \to \mathbb{R}, \quad h : J \to \mathbb{R}
\]
folytonos függvények. Ekkor az
\begin{equation} \label{eu_eq3}
x'(t) = g(t) h(x(t))\qquad \text{vagy}\qquad x' = g \cdot h \circ x
\end{equation}
feladatot \textbf{\emph{szétválasztható változójú}} (vagy \textbf{\emph{szeparábilis}}) differenciálegyenletnek nevezzük.\\
\noindent Ha $(p_1, p_2) \in I \times J$, akkor az
\begin{equation} \label{eu_eq4}
x' = g(t)h(x(t)),\qquad x(p_1) = p_2
\end{equation}
feladat a (\ref{eu_eq3}) egyenletre vonatkozó \emph{\textbf{kezdetiérték-probléma}}.\\
\noindent \emph{Megjegyzés}: Az elnevezés onnan ered, hogy az ilyen differenciálegyenletek átrendezhetők úgy, hogy az $y$ változó csak az egyik, az $x$ változó pedig csak a másik oldalon forduljon elő.\\
\noindent Példa:\\
\noindent $y' = \ddfrac{x^2 + x}{2y} \Rightarrow y1 = (x^2 + x) \cdot \ddfrac{1}{2y}$.\\
\noindent $y'x + y' - y^2 + 2y = 0 \Rightarrow (y^2 - 2y)\cdot \ddfrac{1}{x+1}$.
\newpage
\subsection*{Elsőrendű lineáris differenciálegyenletek}
\noindent Tegyük fel, hogy $I \subset \mathbb{R}$ nyílt intervallum és $f,g: I \to \mathbb{R}$ folytonos függvények. Ekkor az
\begin{equation}\label{eu_eq5}
x'(t) + f(t)x(t) = g(t) \qquad (t \in I)
\end{equation}
feladatot elsőrendű lineáris differenciálegyenletnek nevezzük.\\
\noindent Ha $(p_1, p_2) \in I \times \mathbb{R}$, akkor az
\[
x'(t) + f(t)x(t) = g(t), \qquad x(p_1) = p2 \qquad (t \in I)
\]
feladat az (\ref{eu_eq5}) egyenletre vonatkozó \textbf{\emph{kezdetiérték-probléma}}.\\
\paragraph*{A feladat megoldása homogén-inhomogén módszerrel}
\noindent Tekintsük először az
\begin{equation}\label{eu_eq6}
x' + f x = 0
\end{equation}
homogén lineáris differenciálegyenletet, amelynek általános megoldása
\[
\varphi(t) = c \cdot e^{-\bigintsss\limits_{a}^{t}f(s) ds} = c \cdot \varphi_0(t) \qquad (t \in I)
\]
alakú, ahol $a \in I$ rögzített pont és $c$ tetszőleges valós szám.\\
\noindent Az
\begin{equation}\label{eu_eq7}
x' + f x = g
\end{equation}
inhomogén egyenletre a következő teljesül: ha $\psi_1$ és $\psi_2$ (\ref{eu_eq7}) megoldásai, akkor a $\psi := \psi_1 - \psi_2$ függvény kielégíti a (\ref{eu_eq6}) egyenletet.\\
\noindent Ebből következik, hogy ha ismerjük az inhomogén egyenlet egy $\psi_p$ (partikuláris) megoldását, akkor (\ref{eu_eq7}) tetszőleges megoldása
\[
\psi = \varphi + \psi_p
\]
alakú, ahol $\varphi$ homogén egyenlet egy megoldása.\\
\noindent Az előbbi megoldás a következő formában egyszerűbben megjegyezhető:
\begin{center}
\ovalbox{\makecell{inhomogén egyenlet \\ általános megoldása}} = \ovalbox{\makecell{homogén egyenlet \\ általános megoldása}} + \ovalbox{\makecell{az inhomogén egyenlet \\ egy partikuláris megoldása}}
\end{center}
\noindent Az inhomogén egyenlet egy partikuláris megoldását a Lagrange-tól eredő állandók variálásának a módszerével határozzuk meg.\\
\noindent Tegyük fel, hogy $I \subset \mathbb{R}$ nyílt intervallum $f,g: I \in \mathbb{R}$ folytonos függvények és $(p1_, p_2) \in I \times \mathbb{R}$. Ekkor az
\[
x' + fx = g,\qquad x(p_1) = p_2
\]
kezdetiérték probléma globálisan egyértelműen oldható meg. A $\psi$ teljes megoldás értelmezési tartománya az egész $I$ intervallum, és a teljes megoldás
\[
\psi(t) = \xi \cdot \varphi_{0}(t) + \varphi_{0}(t) \bigintssss\limits_{p_1}^{t}(\varphi_{0}(s))^{-1}g(s) ds \qquad (t \in I)
\]
(ez a Cauchy-féle formula), ahol
\[
\varphi_{0}(t) := e^{\bigintssss\limits_{p_1}^{4}f(s) ds} \qquad (t \in I)
\]
a homogén egyenlet egy megoldása.\\
\noindent Az $x' + fx = g$ inhomogén egyenlet megoldásai a
\[
\psi(t) = c\varphi_{0}(t) + \psi_{part}(t) = c\varphi_{0}(t) + \varphi_{0}(t)\bigintssss\limits_{p_1}^{t}(\varphi_{0}(s)) g(s) ds \qquad (t \in I,\ c \in \mathbb{R})
\]
függvények, illetve ezek leszűkítései.\\
\noindent \textbf{Tétel}. (\emph{Szuperpozíció elve}): Tegyük fel, hogy $\psi_{1}$ megoldása az
\[
x' + fx = g_1
\]
egyenletnek, $\psi_2$ pedig megoldása az
\[
x' + fx = g_2
\]
egyenletnek, akkor $\psi_1 + \psi_2$ megoldása az
\[
x' + fx = g_1 + g_2
\]
egyenletnek.\\
\paragraph*{n-ed rendű lineáris differenciálegyenletek}
\noindent Legyen $n \in \mathbb{N},\ I \subset \mathbb{R}$ nyílt intervallum, és tegyük fel, hogy az $a_i: I \to \mathbb{R}$ $(i = 0,1, \ldots, n-1)$ és a $b:I \to \mathbb{R}$ függvények folytonosak. Ekkor az
\[
x^{(n)} + a_{n-1}x^{(n-1)} + \ldots + a_{1}x' + a_{0}x = b
\]
feladatot \emph{n}\textbf{\emph{-edrendű lineáris differenciálegyenletnek}} nevezzük. Ha $b \equiv 0$, akkor az egyenlet \textbf{\emph{homogén}}, az ellenkező esetben \textbf{\emph{inhomogén}}. \textbf{\emph{Állandó együtthatós}} az egyenlet, ha az $a_i\ (i = 0, 1, \ldots, n-1)$ együtthatók valós számok.\\
\noindent Legyen $n \in \mathbb{R},\ I \subset \mathbb{R}$ nyílt intervallum, és tegyük fel, hogy az
\[
a_i : I \to \mathbb{R} \qquad (i = 0, 1, \ldots, n-1)\ \text{és a}\ b: I \to \mathbb{R}
\]
függvények folytonosak. Ha $p \in I$ és $s_1, s_2, \ldots, s_{n-1} \in \mathbb{R}$, akkor az
\begin{center}
$x^{(n)} + a_{n-1}x^{(n-1)} + \ldots + a_{1}x' + a_{0}x = b$\\
$x(p) = s_0,\ \quad x'(p) = s_1,\ \ldots,\ x^{(n-1)}(p) = s_{n-1}$
\end{center}
feladatot az n-edrendű lineáris differenciálegyenletre vonatkozó \textbf{\emph{kezdetiérték-problémának}} nevezzük.\\
\noindent \textbf{A megoldások létezése és egyértelműsége.} Az n-edrendű lineáris differenciálegyenletre vonatkozó tetszőleges kezdetiérték-probléma globálisan egyértelműen oldható meg, és minden teljes megoldás értelmezési tartománya az egész $I$ intervallum.\\
\newpage
\noindent \textbf{A megoldáshalmaz szerkezet}
\begin{itemize}
\item A homogén n-endrendű lineáris differenciálegyenlet teljes megoldásainak az $\mathcal{M}_{h}$ halmaza n-dimenziós lineáris tér $\mathbb{R}$ felett.
\item Legyen $\psi_{p}$ az \textbf{\emph{inhomogén}} n-edrendű lineáris differenciálegyenlet egy (partikuláris) megoldása. Ekkor az egyenlet tetszőleges megoldása
\[
\psi = \varphi + \psi_{part}
\]
alakú, ahol $\varphi$ a homogén egyenlet egy megoldása.
\end{itemize}
\noindent A homogén egyenlet $\mathcal{M}_{h}$ megoldáshalmazának egy bázisát a homogén egyenlet egy \textbf{\emph{alaprendszerének}} nevezzük.\\
\begin{enumerate}
\item megjegyzés: A fenti megoldás a következő formában egyszerűbben megjegyezhető:
\begin{center}
\ovalbox{\makecell{inhomogén egyenlet \\ általános megoldása}} = \ovalbox{\makecell{homogén egyenlet \\ általános megoldása}} + \ovalbox{\makecell{az inhomogén egyenlet \\ egy partikuláris megoldása}}
\end{center}
\item megjegyzés: Inhomogén egyenlet megoldásának előállításához tehát ismernünk kell
\begin{itemize}
\item a homogén egyenlet egy alaprendszerét és
\item az inhomogén egyenlet egy partikuláris megoldását.
\end{itemize}
\end{enumerate}
\noindent Az állandók variálásának a módszerével a homogén egyenlet alaprendszerének (n lineárisan független megoldásának) az ismeretében egy partikuláris megoldás már előállítható.\\
\noindent Ez az jelenti, hogy inhomogén egyenlet megoldásához elegendő a homogén egyenlet egy alaprendszerét meghatározni. Az alaprendszer előállítására azonban csak az állandó együtthatós egyenletek esetében van általános módszer.\\
\noindent \textbf{Az állandók variálásának a módszere}: Tekintsük az
\[
x^{(n)}(t) + a_{n-1}x^{(n-1)}(t) + \ldots + a_{0}x(t) = b(t) \qquad (t \in I)
\]
inhomogén egyenletet, valamint a neki megfelelő
\[
x^{(n)}(t) + a_{n-1}x^{(n-1)}(t) + \ldots + a_{0}x(t) = 0 \qquad (t \in I)
\]
homogén egyenletet.
\noindent Legyen $\varphi_1, \varphi_2, \ldots, \varphi_n$ a homogén egyenlet egy alaprendszere. Ekkor az inhomogén egyenlet egy partikuláris megoldása előállítható a
\[
\psi_{p}(t) = c_1(t)\varphi_{1}(t) + \ldots + c_n(t)\varphi_{n}(t) \qquad (t \in I)
\]
alakban, ahol a $c'(t) := (c'_{1}(t), \ldots, c'_{n}(t))^{T}$ függvénynek a következő lineáris algebrai egyenletrendszer a megoldásai
\begin{equation}\label{eu_eq8}
\Phi(t) \cdot c'(t) = \begin{array}{c}
0 \\
0 \\
\vdots \\
b(t)
\end{array} \qquad (t \in I)
\end{equation}
ahol
\[
\Phi(t) := \left[ \begin{array}{ccc}
\varphi_1(t) & \ldots & \varphi_n(t) \\
\varphi'_1(t) & \vdots & \varphi'_n(t) \\
\vdots & \ddots & \vdots \\
\varphi_1^{n-1}(t) & \ldots & \varphi_n^{n-1}(t)
\end{array}\right] \qquad (t \in I)
\]
a Wronski-féle mátrix.\\
\noindent \emph{Megjegyzés}: A $\psi_{p}$ partikuláris megoldás előállításához tehát először meg kell oldani a (\ref{eu_eq8}) lineáris algebrai egyenletrendszert a $c'_{1}(t), \ldots, c'_{n}$ ismeretlen függvényekre, amelyekből már integrálással előállíthatók a számukra szükséges $c_1(t), c_2(t), \ldots, c_{n}(t)\ (t \in \mathbb{R})$ függvények.\\
\noindent \textbf{Tétel}. (\emph{Szuperpozíció elve}): Tegyük fel, hogy $\psi_{1}$ megoldása az
\[
x^{(n)}(t) + a_{n-1}x^{(n-1)}(t) + \ldots + a_{0}x(t) = b_1
\]
egyenletnek, $\psi_2$ pedig megoldása az
\[
x^{(n)}(t) + a_{n-1}x^{(n-1)}(t) + \ldots + a_{0}x(t) = b_2
\]
egyenletnek, akkor $\psi_1 + \psi_2$ megoldása az
\[
x^{(n)}(t) + a_{n-1}x^{(n-1)}(t) + \ldots + a_{0}x(t) = b_1 + b_2
\]
egyenletnek.\\
\paragraph*{Az állandó együtthatós n-edrendű homogén lineáris differenciálegyenlet egy alaprendszerének az előállítása}
\noindent Legyen $n \in \mathbb{N}$ és $a_0, a_1, \ldots, a_{n-1} \in \mathbb{R}$. Az
\begin{equation}\label{eu_eq9}
x^{(n)}(t) + a_{n-1}x^{(n-1)}(t) + \ldots + a_{0}x(t) = 0
\end{equation}
feladatot \emph{n}\textbf{\emph{-edrendű állandó együtthatós homogén lineáris differenciálegyenletnek}} nevezzük.\\
\noindent \textbf{Tétel}. Tegyük fel, hogy az
\begin{equation}\label{eu_eq10}
x^{(n)} + a_{n-1}x^{(n-1)} + \ldots + a_{1}x' + a_{0}x = 0 \qquad (a_0, a_1, \ldots, a_{n-1} \in \mathbb{R})
\end{equation}
egyenlet
\[
K(z) = z^{n} + a_{n-1}z^{n-1} + \ldots + a_1z + a_0
\]
karakterisztikus polinomjának a $\lambda$ szám $m$-szeres gyöke. Ekkor
\[
\varphi_1(t) = e^{\lambda t},\ \varphi_2(t) = te^{\lambda t}, \ldots, \varphi_m(t) = t^{m-1}e^{\lambda t} \qquad (t \in \mathbb{R})
\]
függvények a (\ref{eu_eq10}) egyenlet lineárisan független valós megoldásai.
\paragraph*{Az állandó együtthatós n-edrendű inhomogén lineáris differenciálegyenlet egy partikuláris megoldásának az előállítása}
\noindent \emph{Megjegyzés}: Az
\[
x^{(n)}(t) + a_{n-1}x^{(n-1)}(t) + \ldots + a_{0}x(t) = b(t) \qquad (t \in I)
\]
állandó együtthatós n-edrendű inhomogén lineáris differenciálegyenlet egy partikuláris megoldásának az előállításához felhasználhatjuk az állandók variálásának a módszerét. Ez elvben mindig célhoz vezet, azonban esetenként meglehetősen fáradságos, sok számolást igénylő eljárás. Ezért "megbecsülendők" azok a módszerek, amelyek révén más úton juthatunk el egy partikuláris megoldáshoz. Egy ilyen módszer a próbafüggvény-módszer, amelyik bizonyos speciális jobboldal, vagyis b függvény esetén alkalmazható.\\
\noindent \textbf{Tétel}. (\emph{Próbafüggvény-módszer}) Tekintsük az
\[
x^{(n)}(t) + a_{n-1}x^{(n-1)}(t) + \ldots + a_{0}x(t) = P(t)e^{\alpha t}\big(c \sin{(\beta t)} + d \cos (\beta t)\big) \qquad (t \in \mathbb{R})
\]
egyenletet, ahol $a_0, a_1, \ldots, a_{n-1};c;d;\alpha;\beta$ valós számok és $P$ egy polinom.\\
\noindent Legyen $\mu := \alpha + i\beta$ és\\
$\tilde{k} := \left\{\begin{array}{cl}
0, & \text{ha}\ \mu\ \text{nem gyöke a homogén egyenletrendszer karakterisztikus polinomjának}\\
k, & \text{ha}\ \mu\ \text{\emph{k}-szoros gyöke a homogén egyenletrendszer karakterisztikus polinomjának}
\end{array}\right.
$
\noindent Ekkor az egyenletnek létezik
\[
\psi_{p}(t) = t^{\tilde{k}}G(t) \cdot e^{\alpha t}\big(A \sin(\beta t) + B \cos (\beta t)\big)
\]
alakú megoldása, ahol $A, B \in \mathbb{R}$ és $G$ egy legfelejebb $deg(P)$-edfokú polinom.
% \paragraph*{n-ed rendű lineáris differenciálegyenletek}
% \noindent Legyen $n \in \mathbb{N},\ I \subset \mathbb{R}$ nyílt intervallum, és tegyük fel, hogy az $a_i : I \to \mathbb{R}\ (i = 0,1,\ldots, n-1)$ és a $b: I \to \mathbb{R}$ függvények folytonosak. Ekkor az
% \[
% x(n) + a_{n-1}x(n-1) + \ldots + a_1x' + a_0x = b
% \]
% feladatot $n$-edrendű lineáris differenciálegyenletnek nevezzük. Ha $b \equiv 0$, akkor az egyenlet homogén, ellenkező esetben inhomogén. Állandó együtthatós az egyenlet, ha az $a_i\ (i = 0,1,\ldots,n-1)$ együtthatók valós számok.\\
% \section*{Lin diff egyenletek másképp}
% \subsection*{Lineáris differenciálegyenletek}
% \noindent Legyen $y$ az ismeretlen $g$ és $h$ pedig ismert egyváltozós függvények. Ekkor az
% \[
% y' + g(x)y = h(x)
% \]
% alakra hozható differenciálegyenletet \textbf{\emph{elsőrendű lineáris differenciálegyenlet}}nek nevezzük.\\
% \noindent Például:
% \begin{itemize}
% \item $y' + (x-2)y = x^2 -3x + 16$\ -\ \text{lineáris}
% \item $y' + 2y^2 = x^3 - 1$\ -\ \text{nem lineáris}
% \end{itemize}
% \noindent Legyen $y$ az ismeretlen $f$ és $g$ pedig ismert egyváltozós függvények. Ekkor az
% \[
% y' = f(x)g(y)
% \]
% alakra hozható differenciálegyenletet \textbf{\emph{szétválasztható változójú differenciálegyenlet}}nek nevezzük.\\
% \noindent Az \emph{elsőrendű lineáris differenciálegyenlet} \emph{\textbf{homogén}}, ha a következő alakra hozható.
% \[
% y' + g(x)y = 0 \qquad (\text{azaz}\ h\ \text{zavaró függvény} \equiv 0)
% \]
% \noindent \emph{Megjegyzés}: A lineáris jelző arra utal, hogy $y$ és $y'$ mindegyike csak első hatványon szerepel a differenciálegyenletben.\\
% \noindent Az elsőrendű lineáris differenciálegyenlet állandó együtthatójú, ha a differenciálegyenlet
% \[
% y' + g(x)y = h(x)
% \]
% alakjában a $g(x)$ függvény konstans, azaz az egyenlet a következő alakú
% \[
% y' + ky = h(x)
% \]
% \noindent \textbf{Tétel}. Az $y' + ky = 0$ elsőrendű állandó együtthatós lineáris homogén differenciálegyenlet általános megoldása:
% \[
% y = Ce^{-kx}
% \]
% \noindent ---------------------
% \begin{description}
% \item[Definíció] \hfill \\
% A lineáris differenciálegyenlet olyan differenciálegyenlet, melyre:\\
% $ n=1, \quad I,I_1 \subset \R $ nyílt intervallumok, $f:I\times I_1 \rightarrow \R$, ahol \\
% $g,h : I \rightarrow \R, \ g,h \in C, \ I_1 := \R$ és \\
% $f(x,y) := g(x)\cdot y + h(x) \quad (x \in I, y \in I_1 = \R) $\\
% $ \Rightarrow \varphi'(x) = f(x, \varphi(x)) = g(x) \cdot \varphi(x) + h(x) \quad (x \in D_{\varphi})$
% \item[Homogenitás] \hfill \\
% A lineáris differenciálegyenlet homogén ha $ h \equiv 0$ (különben inhomogén)
% \item[Kezdeti érték probléma] \hfill
% \begin{itemize}
% \item Minden lineáris differenciálegyenletre vonatkozó kezdeti érték probléma megoldható és \\
% $\forall \varphi, \psi $ megoldásokra: $ \varphi(t) = \psi(t) \quad (t \in D_{\varphi} \cap D_{\psi} )$
% \item Minden homogén lineáris differenciálegyenlet ($\varphi : I \rightarrow \R$) megoldása a következő alakú: \\
% $ c\varphi_0$, ahol \\
% $c \in \R$ és $\varphi_0(t) = e^{G(t)} \quad (G:I\rightarrow\R, \ G \in D, $ és $ G' = g)$
% \item Állandók variálásának módszere:\\
% $ \exists m:I\rightarrow\R, \ m \in D : m\cdot\varphi_0$ megoldása az (inhomogén) lineáris differenciálegyenletnek
% \item Partikuláris megoldás: \\
% $M := \Big\{ \varphi : I \rightarrow \R : \varphi'(t) = g(t)\cdot\varphi(t) + h(t) \ (t \in I)\Big\} $ \\
% $M_h := \Big\{ \varphi : I \rightarrow \R : \varphi'(t) = g(t)\cdot\varphi(t) \ (t \in I)\Big\} $\\
% $\Rightarrow \forall \psi \in M : M = \psi + M_h = \Big\{\varphi + \psi : \varphi \in M_h\Big\}$\\
% (És itt $\psi$ az előzőek alapján $m\cdot\varphi_0$ alakban írható)
% \item Példa: Radioaktív bomlás: \\
% $ m_0 > 0$ - kezdeti anyagmennyiség \\
% $ m \in \R \rightarrow \R $ - tömeg-idő függvénye, ahol \\
% $m(t)$ - a meglévő anyag mennyisége \\
% $ m \in D \Rightarrow \dfrac{m(t) - m(t+\Delta t)}{\Delta t} \quad (\Delta t \neq 0) $ - átlagos bomlási sebesség \\
% $ \dfrac{m(t) - m(t+\Delta t)}{\Delta t} \xrightarrow[\Delta t \rightarrow 0]{} -m'(t) $, ami megfigyelés alapján $ \approx m(t)$ \\
% azaz: \\
% $ m'(t) = - \alpha \cdot m(t) \quad (t\in\R, 0 < \alpha \in \R)$\\
% $ m(0) = m_0 $ \\
% \rule{3cm}{0.2pt} \\
% Homogén lineáris differenciálegyenlet (kezdeti érték probléma): \\
% $ g \equiv -\alpha, \ \tau :=0, \ \xi := m_0 $ \\
% $ \Rightarrow G(t) = -\alpha t \quad (t\in\R) \Rightarrow \varphi_0(t) = e^{-\alpha t} \quad (t \in \R)$ \\
% $ \Rightarrow \exists c \in \R : m(t) = c\cdot e^{-\alpha t} \quad (t \in \R)$, ahol \\
% $m(0) = c = m_0 \Longrightarrow m(t) = m_0e^{-\alpha t} \quad (t \in \R)$ \\
% Ha $ T \in \R : m(T) = \dfrac{m_0}{2} $ (felezési idő) \\
% $\Rightarrow \dfrac{m_0}{2} = m_0e^{-\alpha T} \Rightarrow \dfrac{1}{2} = e^{-\alpha T} \Rightarrow e^{\alpha T} = 2$ \\
% $\Rightarrow T = \dfrac{ln(2)}{\alpha} $
% \end{itemize}
% \end{description}
% \subsection*{Magasabb rendű lineáris differenciálegyenletek}
% \begin{description}
% \item[Definíció] \hfill \\
% $ 0 < n \in \mathbb{N}, I \subset \R$ nyílt, $ a_0, \ldots ,a_{n-1} :I \rightarrow \R$ folytonos és $ c: I \rightarrow \R$ folytonos. \\
% Keressünk olyan $ \varphi \in I \rightarrow \mathbb{K}$ függvényt, melyre:
% \begin{itemize}
% \item $ \varphi \in D^n$
% \item $ D_{\varphi}$ nyílt intervallum
% \item $ \varphi^{(n)}(x) + \sum\limits_{k=0}^{n-1}a_k(x) \cdot \varphi^{(k)}(x) = c(x) \quad (x \in D_{\varphi}) $
% \end{itemize}
% Ezt $n$-edrendű lineáris differenciálegyenletnek nevezzük. ($n=1$ esetben Lineáris diff. egyenlet). Ha még: \\
% $ \tau \in I, \ \xi_0, \ldots , \xi_{n-1} \in \mathbb{K}$ és
% \begin{itemize}
% \item $ \tau \in D_{\varphi}$ és $ \varphi^{(k)}(\tau) = \xi_k \quad (k = 0\ldots,n-1) $
% \end{itemize}
% Akkor Kezdeti érték problémáról beszélünk.
% \item[Homogenitás] \hfill \\
% Amennyiben $c(x) = 0$ homogén $n$-edrendű lineáris differenciálegyenletről beszélünk. Tehát homogén és inhomogén egyenletek megoldásainak halmazai: \\
% $ M_h := \Big\{\varphi : I \rightarrow \mathbb{K} : \varphi \in D^n, \ \varphi^{(n)} + \sum\limits_{k=0}^{n-1}a_k\cdot\varphi^{(k)} = 0 \Big\} $ \\
% $ M := \Big\{\varphi : I \rightarrow \mathbb{K} : \varphi \in D^n, \ \varphi^{(n)} + \sum\limits_{k=0}^{n-1}a_k\cdot\varphi^{(k)} = c \Big\} $ \\
% (Itt $M_h \ n$-dimenziós lineáris tér, így valamilyen $ \varphi_1,\ldots,\varphi_n \in M_h$ bázist, más néven alaprendszert alkot.)
% \item[Állandó együtthatós eset] \hfill \\
% Ebben az esetben $a_0,\ldots,a_{n-1} \in \R$
% \begin{itemize}
% \item Karakterisztikus polinom szerepe \\
% Legyen $P(t) := t^n + \sum\limits_{k=0}^{n-1}a_kt^k \quad (t \in \mathbb{K})$ karakterisztikus polinom és \\
% $ \varphi_\lambda(x) := e^{\lambda x} \quad (x \in \R, \lambda \in \mathbb{K}) $ \\\\
% Ekkor: $ \varphi_\lambda \in M_h \Longleftrightarrow P(\lambda) = 0 $\\
% Sőt ha $ \lambda $ $r$-szeres gyöke $P$-nek, és \\
% $ \varphi_{\lambda,j}(x) := x^je^{\lambda x} \ (j = 0..r-1, x\in\R)$, akkor:
% $ \varphi_{\lambda,j} \in M_h \Longleftrightarrow \varphi_{\lambda, j}^{(n)}+\sum\limits_{k=0}^{n-1}a_k\varphi_{\lambda, j}^{(k)} $ \\
% azaz $P(\lambda)^{(j)} = 0 \quad (j = 0..r-1)$
% \item Valós megoldások \\
% Legyen $ \lambda = u+iv \quad (u,v \in \R, v\neq0, i^2 = -1) $ \\
% $ \Rightarrow $ az $ x \mapsto x^je^{ux}cos(vx)$, és $x \mapsto x^je^{ux}sin(vx)$ függvények valós alaprendszert (bázist) alkotnak ($M_h$-ban)
% \end{itemize}
% \item[Példa: Rezgések] \hfill \\
% Írjuk le egy egyenes mentén, rögzített pont körül rezgőmozgást végző $m$ tömegű tömegpont mozgását, ha ismerjük a megfigyelés kezdetekor elfoglalt helyét és az akkori sebességét! \\
% $ \varphi \in \R \rightarrow \R, \varphi \in D^2$ : kitérés-idő függvény \\
% $ m > 0 $ : tömeg \\
% $ F \in \R \rightarrow \R $ : kitérítő erő \\
% $ \alpha > 0 $ : visszatérítő erő, mely arányos $ \varphi $-vel \\
% $ \beta \geq 0 $ : fékezőerő, mely arányos a sebességgel. \\
% $ \Longrightarrow $ (Newton-féle mozgástörvény alapján):\\
% $ m \cdot \varphi'' = F - \alpha\varphi-\beta\varphi'$\\
% $ \varphi(0) = s_0, \varphi'(0) = s'_0 $\\
% \rule{4cm}{0.2pt} \\
% Másodrendű lineáris differenciál egyenlet (kezdeti érték probléma)\\
% Standard alakba írva: $ \varphi'' + \dfrac{\beta}{m}\varphi' + \dfrac{\alpha}{m}\varphi = \dfrac{F}{m} $
% Tekintsük kényszerrezgésnek a periodikus külső kényszert, amikor: \\
% $ \dfrac{F(x)}{m} = Asin(\omega x ) \quad [A>0$ (amplitúdó), $ \omega > 0$ (kényszerfrekvencia)] \\
% Ekkor $ \omega_0 := \sqrt{\dfrac{\beta}{m}} $ - saját frekvencia\\
% és $\varphi''(x) + \omega_0^2\varphi(x) = Asin(\omega x) $ \\
% Melynek karakterisztikus polinomja : $ P(t) = t^2+\omega_0^2 \quad (t \in \R) $ \\
% Megoldásai: $ \lambda = \pm \ \omega_0i $ \\
% Korábban láttuk, hogy ha $ \lambda = u+iv$ akkor $ x \mapsto x^je^{ux}cos(vx)$, és $x \mapsto x^je^{ux}sin(vx)$ függvények valós alaprendszert (bázist) alkotnak ($M_h$-ban). Így $ \varphi(x) = c_1cos(\omega_0x) + c_2sin(\omega_0x) $ alakban írható mely fázisszög segítségével: $ d\cdot sin(\omega_0x+\delta) \quad (d = \sqrt{c_1^2+c_2^2}, \delta \in \R)$ alakra átírható. Így: \\
% $ M_h = \Big\{ d\cdot sin(\omega_0x+\delta)\Big\}$
% Ekkor már könnyen megadhatunk egy partikuláris megoldást:
% \begin{itemize}
% \item $\omega \neq \omega_0$ esetén partikuláris megoldás: \\
% $ x \rightarrow q\cdot sin(\omega x) $\\
% És $ q = \dfrac{A}{\omega_0^2-\omega^2} $ kielégíti a $-q\omega^2sin(\omega x)+\omega_0^2q\cdot sin(\omega x) = Asin(\omega x) $ egyenletet.
% Tehát: \\
% $ \varphi(x) = d\cdot sin(\omega_0x + \delta)+\dfrac{A}{\omega_0^2-\omega^2}sin(\omega x) $ megoldás két harmonikus rezgés összege.
% \item $ \omega = \omega_0 $ (rezonancia) esetén partikuláris megoldás: \\
% $ x \rightarrow qx\cdot cos(\omega x) $\\
% És $ q = \dfrac{-A}{2\omega} $ kielégíti a $-2q\omega \cdot sin(\omega x)- q\omega^2x\cdot cos(\omega x) +\omega^2qx\cdot cos(\omega x) = Asin(\omega x) $ egyenletet.
% Tehát: \\
% $ \varphi(x) = d\cdot sin(\omega x + \delta)-\dfrac{A}{2\omega}x\cdot cos(\omega x) $ megoldás egy harmonikus és egy aperiodikus rezgés összege.\\
% (Ebben az esetben az idő (x) elteltével a $\varphi $ értéke nő. Bizonyos modellekben ez a "rendszer szétesését" idézi elő)
% \end{itemize}
% \end{description}
\newpage
\subsection*{Kiegészítés}
\paragraph*{Darboux-integrál}
\noindent Legyen$ -\infty < a < b < \infty$ és $, f:[a,b] \rightarrow \R, f $ korlátos függvény
\noindent A $ \{a,b\} \subset \tau \subset [a,b]$ véges halmaz egy felosztása $[a,b]$-nek. \\
\noindent Ha $\tau$ n+1 elemű és elemeit $x_0, x_1, \ldots, x_n$ jelöli, akkor $\tau = \Big\{x_0, x_1, \ldots, x_n \Big\} $, ahol
\[
a := x_0 < x_1 < \ldots < x_n := b \qquad (n \in \mathbb{N})
\]
\noindent Megjegyzés: Az intervallumok nem feltétlenül azonos hosszúságúak.\\
\noindent Továbbá legyen:\\
\[
m_i := m_i(f) := \inf\Big\{f(x): x_i \leq x \leq x_{i+1} \Big\} = \inf f(x_{i+1} - x_i) \qquad (i = 0,\ldots,n-1)
\]
\[
M_i := M_i(f) := \sup\Big\{f(x): x_i \leq x \leq x_{i+1} \Big\} = \sup f(x_{i+1} - x_i) \qquad (i = 0,\ldots,n-1)
\]
\noindent valamint\\
\noindent az $f$ függvény $\tau$-hoz tartozó alsó integrálközelítő összege\\
\[
s(f, \tau) := \sum\limits_{i=0}^{n-1} m_i\big(x_{i+1} - x_i\big)
\]
\noindent az $f$ függvény $\tau$-hoz tartozó felső integrálközelítő összege
\[
S(f, \tau) := \sum\limits_{i=0}^{n-1} M_i\big(x_{i+1} - x_i\big)
\]
\noindent Példa felosztás finomítására: 3, 7, 44\\
$\begin{array}{ccc}
\includegraphics[width=0.32\textwidth]{img/interval_3.png} & \includegraphics[width=0.32\textwidth]{img/interval_7.png} \includegraphics[width=0.32\textwidth]{img/interval_44.png}
\end{array}$\\
\noindent Legyen $ \Gamma := \Big\{ \tau \subset [a,b] $ felosztás $\Big\}$ $[a,b]$ intervallum felosztásainak halmaza.\\
\noindent Legyen $\tau_1 \in \Gamma$ és $\tau_2 \in \Gamma$ felosztásai $[a,b]$-nek. Azt mondjuk, hogy $\tau_2$ finomítása $\tau_1$-nek, ha $\tau_1 \subset \tau_2$.
\noindent A $\tau_1$ és $\tau_2$ közös finomítása $\tau_1 \cup \tau_2$.\\
\noindent Ha $f:[a,b] \to \mathbb{R}$ korlátos és $\tau_1 \subset \tau_2$ az $[a,b]$ felosztásai, akkor
\[
s(f, \tau_1) \leq s(f, \tau_2) \wedge S(f, \tau_1) \geq S(f, \tau_2)
\]
Így, ha $\tau_1, \tau_2 \in \Gamma$ tetszőleges felosztás (nem feltételenül egymás finomításai), akkor
\[
s(f, \tau_1) \leq s(f, \tau_1 \cup \tau_2) \leq S(f, \tau_1 \cup \tau_2) \leq S(f, \tau_2)
\]
emiatt\\
\noindent Az $ \Big\{ s(f, \tau): \tau \in \Gamma \Big\} $ felülről korlátos, illetve az $ \Big\{ S(f, \tau): \tau \in \Gamma \Big\} $ alulról korlátos.\\
\noindent Ha $f:[a,b] \to \mathbb{R}$ korlátos, az
\[
I_*(f) := sup\Big\{ s(f, \tau) : \tau \in \Gamma \Big\}
\]
\[
I^*(f) := inf\Big\{ S(f, \tau) : \tau \in \Gamma \Big\}
\]
valós számokat az $f$ függvény ($[a,b]$ intervallumon vett) alsó, illetve felső Darboux-integráljának nevezzük.\\
\noindent A definíciók alapján: $\forall \tau_1, \tau_2 \in \Gamma : s(f, \tau_1) \leq I_*(f) \leq I^*(f) \leq S(f, \tau_2) $\\
\noindent Az $ f $ függvény Riemann-integrálható, ha $ I_*(f) = I^*(f) $, ekkor legyen \\
\[
\bigintssss_{a}^{b}f := \bigintssss_{[a,b]}f := \bigintssss_{a}^{b}f(x) dx := I_*(f) = I^*(f)
\]
az $f$ függvény Riemann-integrálja (határozott integrálja). Jelölése: $ f \in \mathcal{R}[a,b].$\\
\noindent \emph{Megjegyzés}: A határozott integrál ez esetben egy valós szám, míg a határozatlan integrál primitív függvények összessége.\\
\paragraph*{Parciális integrálás}
\noindent \emph{Példa (1)}: $\bigintssss{x \cdot e^x dx}$\\
Legyen
$\begin{array}{c|c}
f = e^{x} & g' = x \\ \hline
f' = e^{x} & g = \bigintssss x dx \\
\end{array}$\\
\noindent Ekkor a választás nem megfelelő, mert ebben az esetben $\bigintssss x \cdot e^x = e^{x} \cdot \ddfrac{x^2}{2} - \bigintssss{e^{x} \cdot \ddfrac{x^2}{2}}$.\\
\noindent Itt most $x$ helyett lett egy $x^2$, ami semmiképp sem tekinthető egyszerűbb alaknak.\\
\noindent Ezért $\bigintssss{e^x \cdot x dx}$ legyen
$\begin{array}{c|c}
f = x & g' = e^{x} \\ \hline
f' = 1 & g = e^{x} \\
\end{array}$\\
Ekkor
\[
\bigintssss{x \cdot e^x dx} = x \cdot e^x - \bigintssss{1 \cdot e^x dx} = x \cdot e^x - e^x + C
\]
\noindent \emph{Példa (2)}: $\bigintssss{x^2 \cdot e^x dx}$\\
Legyen
$\begin{array}{c|c}
f = x^2 & g' = e^{x} \\ \hline
f' = 2x & g = e^{x} \\
\end{array}$\\
Ekkor
\[
\bigintssss{x^2 \cdot e^x dx} = x^2 \cdot e^x - \underbrace{\bigintssss{2x \cdot e^x dx}}_{\text{ez tovább egyszerűsíthető}} =
\]
$\begin{array}{c|c}
f = 2x & g' = e^{x} \\ \hline
f' = 2 & g = e^{x} \\
\end{array}$\\
\[
\bigintssss{2x \cdot e^x dx} = 2x \cdot e^x - 2 \bigintssss{e^x}
\]
Ezt visszahelyettesítve
\[
\bigintssss{x^2 \cdot e^x dx} = x^2 \cdot e^x - \Big(2x \cdot e^x - 2 \bigintssss{e^x}\Big) + C =
\]
\noindent Jellemzően, ha a függvény $x^{n} \cdot (e^{x}|\sin x|\cos x)$, akkor az $x^{n}$ legyen az $f$. $x^{n} \cdot (\ln x|\arctan x|\log x)$ esetén pedig fordítva.\\
{\footnotesize \noindent {\color{blue} \faLightbulbO\ $\triangleright$ } }
{\footnotesize\\
\noindent Alapvetően 3 típust különböztetünk meg az integrandus alapján:
\begin{itemize}
\item Hatványfüggvénnyel szorzott exponenciális, trigonometrikus, hiperbolikus függvények\\
Ekkor mindig a hatványfüggvényt érdemes $f$-nek, a másik szorzótényezőt pedig $g \textquotesingle$-nek elnevezni.
\[
Pl: \bigintssss 5x \sinh 2x dx = \ddfrac{5x \cos 2x}{2} - \bigintssss \ddfrac{5 \cosh 2x}{2}dx = \ddfrac{5x \cosh 2x}{2} - \ddfrac{5 \sinh 2x}{4}
\]
\emph{Megjegyzés}: Ha a hatványfüggvény 1-nél magasabb fokú, akkor többször egymás után kell alkalmaznunk a módszert.
\item Logarimus-, area-, arcus függvények és ezekkel szorzott hatványfüggvények.\\
Ekkor mindig a logaritmus függvényt érdemes $f$-nek és a másik szorzótényezőt $g \textquotesingle$-nek elnevezni.
\[
Pl: \bigintssss -2x \ln x dx = -x^2 \ln x - \bigintssss -x^2\ddfrac{1}{x} dx = -2 x^2 \ln x + \ddfrac{x^2}{2}
\]
\item Exponenciális függvény és trigonometrikus, illetve hiperbolikus függvények szorzata\\
Ekkor a választásunk tetszőleges, minden esetben célhoz érünk, ha a módszert kétszer egymás után alkalmazzuk, majd a kiindulást a kapott eredménnyel összehasonlítjuk.
\begin{center}
$Pl:\ \bigintsss e^x \sin x dx = -e^x \cos x + \bigintsss e^x \cos x dx = -e^x \cos x + e^x \sin x - \bigintsss e^x \sin x dx$\\
$\Downarrow$ \\
$\bigintsss e^x \sin x dx = \ddfrac{-e^x \cos x + e^x \sin x}{2}$
\end{center}
\end{itemize}
\noindent Megjegyzés: Szögfüggvények szorzatát is lehet parciálisan integrálni, ám ekkor sokszor a szorzat megfelelő átalakítások után összeggé alakítható, így sokszor azt célszerűbb integrálni. \\
$\triangleleft$ \faLightbulbO}\\
\end{document}